Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel
futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus
jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!" Ők pedig
odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus
így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek,
hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem." Még úton
voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a
történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak,
hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt,
hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták
a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk,
és kimentünk benneteket." Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy
meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók
között.
Mt 28,8-15
Elmélkedés:
A húsvéti időszak evangéliumi szakaszainak témája elsősorban a feltámadt
Krisztussal való találkozás. Ezen elbeszélések bemutatják, hogy milyen
fordulatot eredményez valakinek az életében, ha találkozik a
Feltámadottal. A mai részletben asszonyokról olvasunk, akik vasárnap
hajnalban Jézus sírjához mennek. Az a szándékuk, hogy a szokások szerint
bebalzsamozzák a holttestet, mert pénteken, az ünnep közeledte miatt nem
volt erre idő. Nagy meglepetést okoz nekik, hogy a sír üres. Ott egy
angyalt látnak, aki hírül adja nekik az Úr feltámadását és azt kéri tőlük,
hogy induljanak és vigyék meg ezt a hírt az apostoloknak. Útközben
találkoznak a feltámadt Krisztussal, s ez a találkozás egészen váratlanul
éri őket. Ő bátorítja az asszonyokat, eloszlatja félelmüket. E
találkozásnak köszönhetően, amikor megérkeznek az apostolokhoz, már nem
csak az üres sírról számolnak be és nem csak azt mondják el, amit az
angyaltól hallottak, hanem személyes találkozásukról, élményükről is
beszámolnak, arról, hogy láthatták a feltámadt Krisztust.
Ezzel egy időben a sír őrzésével megbízott katonák találkoznak a főtanács
tagjaival, és közlik velük, hogy Jézus teste eltűnt a sírból, de ennek
okát nem tudják. A tanács tagjai azt kérik tőlük, mondják azt, hogy
elaludtak és eközben ellopták tanítványai Jézus holttestét. Ezzel a
jelenettel az evangélista egy másik lehetséges magyarázatot ad arra, hogy
miért üres a sír. A történet ezzel be is fejeződik. Számunkra marad annak
megválaszolása, hogy melyik magyarázatot hisszük el.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Te szeretsz engem a szenvedésben is! Uram, hiszek irántam való
jóságodban és szeretetedben. Biztosan tudom, hogy Te gondoskodsz rólam.
Sok kegyetlenség van a világban. De a világ minden természetes
összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem, hogy
Te vagy a világ Ura és Teremtője. Hiszem, hogy minden a Te kezedben van,
minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm,
hogy Te vagy az állandó változásban az élet nyugvópontja, amelyhez
tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a jövőm
nincs a véletlenre bízva.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170417.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése