Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: „Hiszen
senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: „János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig
megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta
Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg
az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr
van vele."
Lk 1,57-66
Elmélkedés:
Az események Keresztelő János születésével folytatódnak. A mai
evangéliumban névadásáról, holnap pedig apjának, Zakariásnak a
hálaadásáról olvasunk. János születésekor eljönnek a rokonok, a
szomszédok, hogy kifejezzék örömüket a szülőknek. A gyermek névadásával
kapcsolatban kisebb bonyodalom adódik, mert a rokonság a hagyományoknak, a
szokásoknak megfelelően az apa nevét akarja adni az újszülöttnek. Amikor a
rokonság meghallja Erzsébettől a János nevet, mindenki elcsodálkozik,
elképzelésük sincs arról, honnan származik az ötlet. Csodálkozásuk csak
még jobban nő, amikor a gyermek apja, az akkor még néma Zakariás szintén a
János nevet írja fel egy írótáblára. A rokonságnak tehát nincs tudomása
arról, hogy a gyermek születését hírül hozó angyal mondta Zakariásnak,
hogy János lesz a gyermek neve, bizonyára az egész jelenésről sincs
tudomásuk, s arról sem, hogy miért volt hónapokon keresztül néma Zakariás.
A névadásnál tehát nem a hagyományokat képviselő, a szokásrendhez
ragaszkodó rokonok elképzelése érvényesül, hanem Isten akarata. Ugyanezt
láthatjuk majd a későbbiekben, hiszen Keresztelő János életmódja eltér a
szokásostól. Születésével, a születése körüli rendkívüli eseményekkel és
személyével Isten jelet mutat az emberiségnek, amelyből lassanként
felismerhető a messiási korszak beköszönte.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161223.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése