2016. október 19., szerda

[Evangelium] 2016-10-19

2016. október 19. - Szerda

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Gondoljátok meg: Ha
tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni
házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában,
amikor nem is gondoljátok."
Péter megkérdezte: "Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy
mindenkinek?" Az Úr így válaszolt: "Ki a hű és okos sáfár, akit ura
szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az
élelemből? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben
talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a
szolga azt mondja magában: "Uram bizonyára késni fog", és elkezdi verni
a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és
megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja,
és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és
a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de
nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki
azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak
kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és
akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon."
Lk 12,39-48
Elmélkedés:
Az éjszakában virrasztó szolgák és a visszatérő házigazda példázata a
várakozás és az éberség fontosságára irányítják figyelmünket. Az Úr
jövetele biztos, de annak ideje bizonytalan, nem látható előre. Ez
utóbbi tény szüntelen felkészültséget kíván a keresztény embertől.
Veszélyt jelenthet számunkra, ha "elalszunk," azaz lelkünk nincs
tiszta, szent állapotban az érkezés idején. De az is veszély, ha olyan
evilági tevékenységbe kezdünk, ami magához láncol minket, leköti
figyelmünket és erőinket, s emiatt végső célunkról megfeledkezünk. A
vagyon gyűjtögetése, az anyagi javakban való túlzott bizakodás
csökkenti bennünk a maradandó értékek, a lelki kincsek utáni vágyat.
Jézus korában az embereknek nem sok vagyonuk volt. Amit örökölt vagy
sok évnyi munkával megszerzett, nem vihette a bankba, hanem kis házában
rejtegette, nehogy megtalálja valaki és ellopja tőle. Pontosan úgy
gondolkodott, ahogyan napjaink embere: amiért megdolgozunk, s ami a
miénk, azt szeretnénk biztonságban tudni, vigyázunk rá, nehogy elvegyék
tőlünk, legfeljebb biztonságosabb módszerek állnak rendelkezésünkre.
Lelki kincseinket Isten tartja számon, ő vigyáz rájuk. Senki ember nem
veheti el, nem lophatja el tőlünk. Minden jócselekedetünk fel vagy
jegyezve Istennél, aki a végső ítéleten megjutalmaz minket.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életedben magad is küldött voltál,
küldetést teljesítettél. Annak a küldetésnek megvalósítása volt
életcélod, amit a mennyei Atya bízott rád. Szavaddal és életeddel
tanúságot tettél Isten szeretetéről a világban. Mennybemeneteled előtt
azzal bíztad meg apostolaidat és tanítványaidat, hogy folytassák e
tanúságtételt Isten szeretetéről és munkálkodjanak a hit terjesztésén.
Legyen minden keresztény célja a hit hirdetése! Vegyenek részt minél
többen a hit hirdetésében! Adj nekem is hitvalló, hithirdető
lelkületet! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161019.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum