Abban az időben: Az apostolok kérték az Urat: Növeld bennünk a hitet. Az
Úr így válaszolt: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt
mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a
tengerben, engedelmeskedik nektek. Melyiktek mondja béresének vagy
bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere ide tüstént és ülj asztalhoz.
Nem ezt mondja-e inkább: Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat és
szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is! S
talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is,
amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan
szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük.
Lk 17,5-10
Elmélkedés:
Kegyelem és döntés
Általános iskolás diák voltam, amikor 1980-ban első magyar űrhajósként
Farkas Bertalan a világűrben járt. A jelentős eseményről a mi iskolánk is
megemlékezett. Egyik tanárunk nagyon lelkiismeretesen összeállította az
űrhajózás addigi történetét és érdekfeszítő előadást tartott a témában.
Többek között szó esett Jurij Gagarinról is, ő volt a világon az első
ember, aki a világűrben járt egy rakétával. Lelkes tanárunk azt is
megemlítette, hogy Gagarin azt mondta, hogy a világűrből nem látni
semmiféle Istent. Azóta persze már kiderült, hogy Gagarin nem is mondott
ilyet, de akkor még élt a legenda az istentagadó mondásról. Én már
jónéhány éve jártam templomi hittanra, ezért bátorkodtam megjegyezni, hogy
Gagarin nélkül is tudtuk, hogy Isten láthatatlan, mert ő lélek, ezért kár
volt neki ekkora utat megtennie, biztosan megtalálta volna Istent, ha
máshol keresi. Tanárunk ekkor jobbnak látta, ha visszatér az űrhajózás
témájához.
Egyesek próbálják a tudományos és a hitbeli dolgokat szembeállítani
egymással, mintha a tudományos ismeretek ellentmondanának a hitbeli
igazságoknak. Mások odáig jutnak, hogy tudományos módszerekkel próbálják
cáfolni Isten létezését és mindazt, ami a hit világába tartozik. E
kísérletek és szándékok ugyan nem mindig fakadnak jóindulatból, de azt
igazolják, hogy hitünk értelmi megalapozottságot kíván és ez az igény
nagyon is jogos. Hitünk igazságait szeretnénk értelmünkkel is mind jobban
felfogni és megismerni. Ebből a szempontból a hit egy tanulási,
megismerési folyamat, értelmi tevékenység, párbeszéd Istennel, aki egyre
jobban feltárja önmagát azok számára, akik őszinte szívvel keresik őt.
Ugyanakkor azt is el kell fogadnunk, hogy emberi értelmünkkel nem vagyunk
képesek a végtelen Istent teljes valóságában megismerni. Megismerésünk
annak köszönhető, hogy Isten kinyilatkoztatja önmagát számunkra. Ebből a
szempontból a hit kegyelem, Isten ajándéka. Egy harmadik igazságot is
hozzá kell ehhez tennünk: a hit döntés, az ember szabad döntése. Az
önmagát kinyilatkoztató, az önmagát nekünk megmutató Isten ugyanis
válaszunkat várja.
Elmondja szándékát, törvényei által megmutatja a boldogság útját és meghív
minket az üdvösségre. Isten megszólít minket a Szentírás üzenete által,
megszólít Jézus Krisztus személye által és megszólít Szentlelke által.
Isten megszólítása, hívása vonzást jelent az ember számára, Isten be akar
vonni minket életébe, az ő szeretetébe. Felkínálja, hogy éljünk őbenne,
éljünk a szeretetében, éljünk közösségben vele. A hit pozitív, azaz
elfogadó, a hitetlenség negatív, azaz elutasító válasz az ember részéről.
A mai evangéliumban az apostolok a következő kéréssel fordulnak
Mesterükhöz: növeld bennünk a hitet. Jézus nagyon bátorító választ ad
nekik, amikor a mustármag kicsinységéről beszél, amely magból hatalmas
növény lesz. A hit nagyra nőhet, megerősödhet az emberben, s ez Isten
kegyelmének köszönhető. Nem véletlen, hogy az igehirdetésben oly sokszor
beszélünk a hit útjáról, amelyet mindenkinek személyesen kell végigjárnia.
Értelmem segítségével megismerem hitünk igazságait, kegyelme által Isten
magához vonz, én pedig szabad akaratommal döntést hozok. Senki nem
kényszeríthet a hit igazságainak elfogadására, sem a hit szerinti életre.
Ez az én döntésem, ez az én felelősségem és ez az én személyes utam.
Imádság:
Mindenható Istenünk! Emberi értelmünk végessége nem képes felfogni téged,
a végtelen Istent. A te titkaiddal, hitünk titkaival találkozunk, amikor
feltárod, kinyilatkoztatod számunkra önmagadat. Nem a véletlenben, a
sorsban, hanem a te gondviselésedben hiszünk. Hiszünk a feltárt titkokban
és elfogadjuk, hogy földi életünk során nem ismerhetünk meg mindent, hanem
majd az örök életben tárul fel számunkra mindaz, amire evilágban homály
borul. Hisszük, hogy itt a földön veled és a mennyben benned élhetünk.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161002.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése