Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a
példabeszédet mondta nekik: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett,
némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak
felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt,
mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek
felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott. Kikelt,
és százszoros termést hozott." E szavak után Jézus felkiáltott: „Akinek
füle van, hallja meg!"
Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így
válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait.
A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az
útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de aztán jön az
ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is
üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag azokat jelenti, akik
meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük
gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek
közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, de az élet
gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést
nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják
az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak
állhatatosságban."
Lk 8,4-15
Elmélkedés:
A tegnapi nap evangéliumi üzenete az volt, hogy Isten Jézus szavában és
személyében egyaránt kimondja önmagát, feltárja életét az ember előtt. Ez
a gondolat folytatódik a mai részletben is. Jézus példabeszédet mond a
magvető emberről. A magok különféle helyekre kerülnek: többségük a jó
földbe, de némely szem az út szélére, kövek vagy tövisek közé. Ez utóbbiak
nem tudnak termést hozni, de a jó földbe hullott magok sokszoros termést
hoznak.
A hasonlat értelmét maga Jézus tárja fel. Magyarázata szerint a mag Isten
igéje, üzenete, tanítása, amely az emberi szívekbe, lelkekbe hull. Egyesek
nem fogadják be, míg mások örömmel fogadják, életre váltják s ezáltal
bőséges termést hoznak.
A megszólaló, üzenetét közvetítő Isten tehát választ vár az embertől.
Ahogyan Isten feltárja önmagát szava által, ugyanúgy az ember is feltárja
önmagát Isten előtt, amikor választ ad. Az ember pozitív válasza a hit,
Isten üzenetének készséges elfogadása és megvalósítása, a negatív válasz a
hitetlenség, Isten elutasítása. Isten hozzám is eljuttatja üzenetét és az
én válaszomat is várja. Milyen talajra hull lelkemben szava? Hozok-e
bőséges termést jócselekedeteim által? Isten nem egyoldalúan akarja
közölni velem üzenetét, hanem beszélgetni szeretne velem, ezért várja
válaszomat.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi
lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti,
hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi
értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át
minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse!
Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz
hasonlóan életünket áldozzuk neked! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz
méltóan éljünk!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160917.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése