Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!"
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az
otthonába.
Lk 1,39-56
Elmélkedés:
Az ember megdicsőülése
Jézus édesanyjának személyében és életében megcsodálhatjuk, hogy Istennek
az emberrel kapcsolatos üdvözítő terve hogyan valósul meg. Isten minden
embert a mennybe hív, mert azért teremtette meg az embert és azért
ajándékozza az életet, hogy szeretetével éltessen bennünket és elvezessen
az örökké tartó szeretetbe, az üdvösségre. Szűz Máriára is érvényes,
miként minden emberre, hogy nem csupán Isten szándékának és kegyelmének
köszönhetően nyerhetjük el az örök boldogságot, hanem ehhez a mi
közreműködésünk, az isteni üdvözítő szándékkal való együttműködésünk is
szükséges. Szűz Mária életét szemlélve világossá válik számunkra
mindkettő. Isten kiválasztja őt egy különleges feladatra és alkalmassá
teszi őt annak betöltésére, de Mária beleegyezése is szükséges ahhoz, hogy
a Megváltó Anyja legyen. Az egyházi év során a Mária-ünnepek bevezetnek
minket az Isten és az ember kapcsolatának titkába, az anyaság titkába, a
születés titkába, a bűntelen élet titkába, a mai ünnep pedig, Szűz Mária
mennybevételének napja, az üdvösségre, a mennybe jutás titkába.
Ma azt ünnepeljük, hogy a mindenható Isten Jézus édesanyját megdicsőítette
azzal, hogy földi életpályája befejezése után testével és lelkével
felvette őt a mennyország dicsőségébe. Mindannyiunkra a test szerinti
megdicsőülés vár, bár nem olyan módon, mint Szűz Mária esetében, de
hisszük, hogy halálunk után Isten feltámaszt minket az örök életre, s e
feltámadásban új testet kapunk Istentől, amely megdicsőült test újra
egyesül majd halhatatlan emberi lelkünkkel.
A názáreti lányról, Máriáról elmondhatjuk, hogy nem csak a Megváltó
édesanyja, szülője volt, hanem gondoskodó édesanya, az Úr hűséges
tanítványa, az isteni Ige hordozója és Isten szavának hallgatója, a
megváltás szolgálója, az együtt szenvedést vállaló anya, az Istennek
hittel engedelmeskedő ember. Mindezek méltóvá tették őt arra, hogy Isten
felemelje a mennybe, elvezesse abba a dicsőségbe, amely mindannyiunkra
vár. A mennybe felvett Szűzanya tehát egyrészt példa arra, hogy Isten
terve bennünk is megvalósulhat, ha Isten szolgálatába állunk, másrészt
utat mutat, hogy a mennyország elérése legyen legfőbb életcélunk. A remény
ünnepe ez minden keresztény számára, hogy egyszerű teremtményként
eljuthatunk a teremtő Istenhez, akinek életünket köszönhetjük. Mert Isten
nem néz le bennünket, hanem azért alkotott meg minket, hogy emberi és
istengyermeki méltósággal közeledjünk felé. Isten érdemesnek és méltónak
tart minket arra, hogy üdvözítsen, mégpedig nem csupán halhatatlan
lelkünket, hanem evilági testünket is újjáalkotja, hogy az örök
dicsőségben vele lehessünk. Emberi testben való létezésünk nem lehet
korlát, amely elválaszt bennünket az örökléttől, ezért Istentől kapunk
majd a feltámadásban új testet, amely már nem hordozza magán a földi test
hiányosságait, gyengeségeit, hanem méltó lesz arra, hogy a végtelen Isten
elé járulhassunk.
A testet az Atya teremtette az ember számára, a Fiúisten megváltotta, a
Szentlélek pedig megszenteli, és a mindenható Isten fogja újjáalkotni.
Szűz Mária mennybevételének eseménye erősíti bennünk a feltámadás és az
örök élet reményét. Őbenne megmutatkozik és az emberek közül elsőként
mutatkozik meg az a dicsőség, amelyre Isten meghív minket. Törekedjünk
arra, hogy eljussunk a mennyországba!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Édesanyád, Szűz Mária egész élete szolgálat volt,
hiszen ő minden pillanatban Isten akaratát kereste és teljesítette. Nem
földre szállt angyal ő, hanem ember, mint mi. Emberként született a
világra és emberként élte életét. A mennyei megdicsőülésben azért
részesült, mert a Megváltó Anyjaként élt és Isten nem engedte, hogy testét
romlás érje. A mennybe felvett Szűzanya életpéldája arra ösztönöz
bennünket, hogy mi is a menny felé törekedjünk. Az ő megdicsőülését,
mennybe jutását látva, bennünk, Isten gyermekeiben megerősödik a remény,
hogy eljuthatunk az örök életre.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160815.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése