Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség
nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr
láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség
nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg,
az nem nyer bocsánatot."
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük,
amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk
az Urat." De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem
érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát,
én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük.
Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd
ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg
oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás így válaszolt: „Én Uram,
én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál
engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!" Jézus még sok más
csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva
ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a
Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Jn 20,19-31
Elmélkedés:
A könyörülő Isten
Egy édesapa meséli történetét. Fia 10 éves volt, amikor egy iskolai
tornaórán rosszul lett, rohammentő vitte a kórházba. A napokig tartó
vizsgálatok után az orvosok rendellenességet állapítottak meg és közölték
a szülőkkel a hírt, hogy a gyermek szívét meg kell műteni. A főorvos
korrekt módon tájékoztatta az apát és az anyát a műtét esélyeiről és
kockázatairól és hozzájárulásukat kérte. Órákig ültek az eléjük tett
papírt nézve az orvos irodájában. 50-50 százalék. Aláírják vagy ne írják
alá? A közben munkáját végző orvos egy idő után visszajött. Nem akarta sem
rábeszélni, sem lebeszélni a fiú szüleit. Ő már mindent elmondott. Az
apának nem volt bátorsága aláírni, hozzá sem nyúlt a tollhoz. Az anya
hirtelen kifakadt és sírva kérdezte az orvost: „Doktor úr, meg tudja
menteni a fiúnkat?" Az orvos ezt válaszolta: „Nem rajtam múlik." Majd
felfelé nézve hozzátette: „Hanem a könyörülő Istenen." Erre az édesapa szó
nélkül megfogta a tollat és aláírta a nyilatkozatot, amelyben beleegyeznek
a műtétbe. A fiú a műtét óta jól van, most már az érettségire készül. Az
apa elmondta még nekem, hogy alapvetően megbízik az emberekben, megbízik
az orvosokban, de egy ember hibázhat. Őt az nyugtatta meg, hogy a gyerek
sorsa, élete vagy halála Isten kezében van, és ő hitt abban, hogy Isten
meg fogja menteni a fiát.
Életünkben számos olyan helyzet van, amikor egyedül Istenben bízhatunk,
más nem tud segíteni. Hiába az emberi tudás és felkészültség, hiába a
szakértelem és az odafigyelés, hiába a jószándék és az igyekezet, a leendő
történések mégsem az emberen múlnak. Egyesek rettegnek az ilyen
élethelyzetektől, mert megérzik, hogy nem képesek irányítani, befolyásolni
a körülményeket, mások bizalommal ráhagyatkoznak Istenre, mert hiszik,
hogy Isten kezében vagyunk a legbiztonságosabb helyen. Bűneinkkel
kapcsolatban ugyanígy vagyunk. Tudjuk, hogy valahogy meg kell szabadulnunk
tőlük, de hogyan? Önmagunk ereje kevés ehhez. Egyedül Isten az, aki
megbocsát, megkönyörül rajtunk. Jó ezt tudatosítanunk ma, az Isteni
Irgalmasság vasárnapján, amely ünnepet a szentté avatott II. János Pál
pápa kezdeményezésére tartjuk meg 2000 óta a húsvét utáni vasárnapon.
Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében nagyon találóan fogalmazza
meg az isteni irgalmasság lényegét. Isten így szól: „Könyörülök azon, akin
könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok. Tehát nem azon múlik,
aki akar vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen" (Róm 9,15-16).
Ez a kijelentés fontos figyelmeztetést tartalmaz számunkra, ne
tulajdonítsunk önmagunknak túl nagy jelentőséget. A nagy megtérők nem a
saját érdemüknek tekintik életük fordulatát, hanem Isten kegyelmének. A
bűnbánó ember nem tulajdoníthatja saját kiválóságának azt, hogy visszatér
Isten szeretetébe, mert az igazi csoda ott van, hogy Isten visszafogad
minket szeretetébe és megbocsát. Hiába az emberi akarat, törekvés és
igyekezet, az irgalom Isten ajándéka. A vallásos ember számára ez
megnyugtató érzés, de nem teszi őt elbizakodottá vagy könnyelművé.
Tudatában van szabadságának, felelősségének és cselekedetei
következményének, ugyanakkor bízik abban, hogy Isten nem a vesztét akarja,
hanem egyedül ő az, aki képes megszabadítani a bűntől, elindítani az igaz
élet útján, új reményt adni. Egyedül Isten képes az embert üdvözíteni.
Életünk és örök életünk a könyörülő Isten kezében van.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Irgalmas Istenünk! Igaz bűnbánattal és irántad való szeretettel valljuk
meg bűneinket és kérjük tőled a bűneink bocsánatát. Te jó, igazságos és
irgalmas vagy, és minden gonoszságunktól, vétkünktől megtisztítasz minket.
Nagylelkűséged és hűséged leginkább abban nyilvánul meg, hogy lehetőséget
adsz nekünk a felemelkedésre, a bűntől való megszabadulásra, a lelki
megtisztulásra és újjászületésre. Valljuk, hogy szereteted erősebb
bűneinknél. Segíts minket, hogy elforduljunk bűneiktől és elinduljunk az
engedelmesség útján!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160403.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése