Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta,
hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába
érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit
Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott
voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a
vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett.
Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá,
és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt.
Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek." A
királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a
fiam!" Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él." Hitt az ember Jézus
szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak
szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik
órában lett jobban?" Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz." Az
apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él."
Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája,
amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
Jn 4,43-54
Elmélkedés:
Huszonhat kilométert az ember nem tesz meg akármiért gyalogosan. Az
evangéliumban szereplő királyi tisztviselő Kafarnaumból indult Kána
városába, hogy találkozhasson az ott tartózkodó Jézussal. A két város
közti távolság 26 kilométer. Az út során állandóan beteg, már halálán lévő
fiára gondolt. Talán illő lett volna, hogy ebben a helyzetben haldokló
gyermeke mellett marad, de ő mégis úgy döntött, hogy útnak indul és
felkeresi a gyógyító Jézust. Elindult, mert más segítségben nem bízott. De
nem csak az aggódás, hanem a remény is kísérte őt útján. Remélte, hogy
megtalálja Jézust. Remélte, hogy a Mester nem fogja visszautasítani
kérését. Remélte, hogy Jézus még időben odaér fiához.
És hitte, hogy Jézus képes meggyógyítani a fiát. A gyógyítással
kapcsolatban már helyesebb hitről és nem reményről beszélni. János
evangélista kifejezetten a hit bemutatását tartja szem előtt az eset
leírásakor. A tisztviselő először még azt akarta, hogy Jézus jöjjön el
Kafarnaumba, a házába, de amikor az Úr megnyugtatja szavaival, akkor már
nem ragaszkodik ehhez. Gondolatainak fordulatát így írja le az
evangélista: „Hitt az ember Jézus szavának, és elment." Amikor megérkeznek
a szolgák azzal a jó hírrel, hogy fia jobban van és megtudja, hogy akkor
múlt el a fiú láza, amikor ő Jézussal beszélt, akkor ismét a hitét emeli
ki az evangélista.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Drága Vigasztalónk! Téged küldött el a mi Urunk, Jézus Krisztus, hogy
miután ő elmegy tőlünk, te légy velünk életünk minden pillanatában, te
erősíts minket és vezess az igazságra, te irányítsd lépteinket, hogy le ne
térjünk arról a keskeny útról, amelyet ő jelölt ki nekünk. Szentlélek
Úristen! Szent adományaidból kérünk, bőségesen juttass nekünk, hogy azokat
felhasználva minél buzgóbban munkálkodhassunk Isten országának építésén.
Te légy velünk, amikor imádkozunk, te légy köztünk, amikor az Úrnak
énekelünk, és akkor is, amikor az ő szent nevét dicsőítjük! Kérünk, segíts
minket terjeszteni az evangéliumot! Segítsd szélesre tárnunk szívünk
kapuját, hogy amikor az örömhír boldogságáról beszélünk másoknak, ők is
megérezhessék az Isten végtelen szeretetét! Szentlélek Istenünk! Jöjj el
szívünkbe, áradj szét lelkünkben!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160307.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése