Azokban a napokban: Vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák
őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll
bűnösökkel, sőt eszik is velük" – mondták. Jézus erre a következő
példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához:
Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük
vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment
egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor
mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is
nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az
kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna
gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába
szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én
meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám,
vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy
fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.
Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről
meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és
megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: Atyám, vétkeztem az ég ellen és
teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Az atya
odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá.
Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt
borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és
életre kelt, elveszett és megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a
házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és
megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt
borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az
idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött, és
kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve
szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még
egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most
pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött,
hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De
most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
Lk 15,1-3. 11-32
Elmélkedés:
A legdrágább ruha
A tékozló fiú evangéliumi példabeszéde rengeteg művészt megihletett.
Egyesek a bűnös állapotot, a disznókra vigyázó fiút ábrázolták, mások a
hazatalálás pillanatát, a visszafogadás örömét jelenítették meg. Ez
utóbbiak közé tartozik Rembrandt munkásságának egyik legjelentősebb műve,
A tékozló fiú hazatérése címet viselő olajfestmény, amely bizonyára sokak
számára ismert. Rembrandt egy másik alkotásán, egy rézkarcon is
megörökítette a hazatalálás jelenetét, ezen egy kissé másként. A két
főalak itt az apa és a lába elé boruló fiú. A háttérben az atyai ház, az
otthon, ahonnan elindult és ahová visszatért a fiú. Egy szolga éppen
kinyitja az ablakot, egy másik pedig az ajtón át hozza az új cipőt és az
új ruhát. Érdemes elgondolkoznunk a két mellékszereplőn, cselekedetükön.
Egy szolga kinyitja a ház ablakát. Azt az ablakot, amelyet talán évekkel
korábban az apa parancsára csuktak be, amikor fia elhagyta a házat és
családját. Azóta sötétség borult a házra. Az apát megdöbbentette fiának
távozása, hűtlensége és hálátlansága. Bántotta a dolog, mert mindent
megtett, hogy fia otthon érezze magát az atyai házban, érezze e ház
biztonságát és mindazok szeretetét, akik itt élnek. Az apa érzéseit jól
ismerjük. Amikor valakit elveszítünk, nem szívesen megyünk az utcára és
kerüljük az embereket. Visszahúzódunk a világtól, bezárkózunk otthonunkba,
becsukjuk az ablakokat, lehúzzuk a redőnyöket. Magunkba zárkózunk,
gondolatainkba süllyedünk, bánt a fény, mert az örömteli régi időkre
emlékeztet. Múlnak a szürke hétköznapok, nincsenek ünnepek. E házban nincs
helye a vigasságnak, talán ezért nem engedte soha az apa, hogy a másik fiú
a barátaival mulasson. Az apa állandóan otthon van, mert azt reméli, hogy
fia egyszer hazatér. Ő nem jár ki a mezőre dolgozni, a munkát a másik fiú
végzi, aki becsülettel dolgozik az örökség reményében. Az apa otthon várja
a fiát, mert neki otthon kell lennie akkor, amikor a fiú hazatér. Az apa
várja a fiát minden nap, ezért pillantja meg már a távolból és siet elé -
ahogyan Jézus elmondja a történetet. A találkozás pillanatában a szolga
kinyitja az ablakot, beengedi a friss levegőt és a napfényt a házba, hogy
a világosság és öröm betöltse azt.
A másik szolga pedig az apa parancsára hozza az új ruhát, pontosabban a
„legdrágább ruhát" - miként Lukács evangélista írja. Nem kell rá sokáig
várni, a ruha már jó ideje el van készítve, a fiú távozásától fogva arra
vár, hogy valaki magára öltse. E ruha nem egyszerűen csak új, hanem ez a
legdrágább. A fiúnak járó ruha. Az apa ajándéka a hazatérőnek, akit mindig
is fiának tekintett, akkor is, ha egy időre megszakadt kapcsolatuk. A
fiának tekintette, mert az ő szeretete nem szűnt meg fia iránt.
Ezek az apró jelenetek, Rembrandt művészi elgondolásai hűen tükrözik azt,
amit Jézus el akart mondani a tékozló fiú példázatával. Istent bántja az
ember bűne. Bántja, ha hálátlanul elhagyom és megszakítom vele a
szeretetkapcsolatot. Nem esik depresszióba, de állandóan várja a bűnös
megtérését, hazatalálását, visszatérését. Isten kész megbocsátani, leveszi
rólam a bűnös élet rongyait és a kegyelem „legdrágább ruháját" adja rám.
Isten örül annak, ha visszatalálok hozzá, elhagyom a bűnös életet. Örül
annak, ha újra az ő fiának, gyermekének tartom magam.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenem, irgalmas Atyám! Öröm számomra, hogy újra a közeledben vagyok,
visszafogadsz magadhoz és ismét szeretettel ölelsz át engem. Öröm
számomra, hogy megbocsátod bűnömet. Szereteted soha nem volt számomra
kényszer, én mégis megtagadtam azt, elhagytalak téged. Most bűneimet
megbánva térek vissza hozzád, és elismerem, hogy irgalmas Atyám vagy. Te
mindig vártál engem és bíztál abban, hogy nem felejtem el jóságodat és
szeretetedet. Érints meg kezeddel, amelyből megbocsátás, irgalom,
gyógyulás, tisztulás, megbékélés, szeretet és öröm sugárzik. Érints meg
irgalmaddal! Érints meg szereteteddel! Bocsáss meg nekem, Istenem!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160306.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése