A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek,
hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok
özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat
hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük
egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő
özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt
Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán." Ezt hallva,
a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a
városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a
szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,24-30
Elmélkedés:
A nagyböjti időszakban Jézus halálának és feltámadásának ünnepére
készülünk. Azt próbáljuk megérteni, hogyan vezettek az események odáig,
hogy Jézust keresztre feszítsék. Az események hátterében egyrészt az
isteni akaratot látjuk. A mennyei Atya azt akarta, hogy a Fiúisten az
önként vállalt szenvedéssel és önfeláldozásával váltsa meg a világot.
Emellett az evangélisták arra törekszenek, hogy bemutassák az emberi
oldalt is. Nem a hirtelen népharag okozta ugyanis Jézus vesztét, hanem
fokozatosan alakult ki az ellenállás vele szemben a vallási vezetők
részéről.
Jézus názáreti fellépéséről olvasunk az evangéliumban a mai napon, amely
eset azt tanúsítja, hogy nem volt mindenhol sikeres az Úr tevékenysége.
Abban a városban, ahol ifjúkorának éveit töltötte, szavai megbotránkozást
váltanak ki. Egy hívő zsidó ember számára, aki a választott nép tagjának
tartotta magát, elképesztő gondolat volt az, hogy Isten nem csak Izrael
népét, hanem más nemzeteket is meghív az üdvösségre és jóságát másoknak is
megmutatja. Jézus éppen ilyen példákat említ beszédében az ószövetségi
időkből. Illés próféta korában a nagy éhínség idején egy pogány asszony
megélhetéséről gondoskodott Isten, Elizeus idején pedig egy szíriai, azaz
szintén pogány emberrel tett Isten csodát, gyógyította ki őt leprás
betegségéből.
Jézus azt tanítja, hogy Isten nem egyetlen népnek, hanem minden embernek
felkínálja az üdvösséget.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem
tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli
jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az
ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben,
kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és
mindennél jobban szeresselek!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160229.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése