Abban az időben: Odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról
hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre
Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek
voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem!
De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt
gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony
és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél?
Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is
mindnyájan."
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében.
Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt
vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a
fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így
válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha
terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod."
Lk 13,1-9
Elmélkedés:
Kinek a problémája?
Az első keresztény századok egyházatyái prédikációit és a középkor
szentjeinek írásait átszövi az a gondolat, hogy az ember legnagyobb
problémája a bűn. Elsősorban nem mások bűneivel foglalkoznak, hanem
személyes tapasztalatukról beszélnek, bűnösnek tartják magukat Isten
előtt. Nagy önismeret, őszinteség és alázat kell ahhoz, hogy valaki
beismerje bűnösségét, és alázat szükséges ahhoz is, hogy valaki ki tudja
mondani a bocsánatkérő szavakat. Amikor a régi idők igehirdetői a bűnt az
ember legnagyobb problémájának nevezik, akkor nem másokban akarnak
bűntudatot ébreszteni, hanem önmagukban tudatosítják a bűnt és magukat
indítják bűnbánatra.
Napjainkban sok emberből hiányzik a bűntudat. Egészen nyilvánvalóan bűnös
cselekedeteket sem tartanak bűnnek vagy saját bűneik miatt is inkább
másokat hibáztatnak. Jó volna őket segíteni abban, hogy legyen bűntudatuk
és problémát jelentsen számukra a bűn. Mi a szándékom e gondolatokkal? Nem
bűntudatot akarok ébreszteni. Mert nem bűntudatot kell ébreszteni kívülről
a másik emberben, hanem őneki kell eljutnia arra a lelki szintre, hogy
érezze felelősségét és tudatában legyen bűnösségének. És ha valakiben
felébred a helyes bűntudat, akkor ne essen kétségbe, hanem gondoljon Isten
irgalmára! A bűnöktől való szabadulás és a lelki megtisztulás lehetőségét
Isten mindenkinek felkínálja, örömmel bocsát meg nekünk.
Miért van az, hogy Isten ennyire irgalmas? Miért van az, hogy akárhányszor
is megbántjuk őt bűneinkkel, ő mindig megbocsát? Miért ennyire türelmes
hozzánk? Talán azért, mert a bűn Isten problémája. Isten akkor is
problémának tekinti az ember bűnét, ha az ember nem tekinti annak és
könnyedén átsiklik felette. A bűnbeeséstől, Ádám és Éva cselekedetétől
kezdve Isten megoldást keres a bűn problémájára, mert az elszakítja őt
legfontosabb teremtményétől, az embertől, akit szeret. Törvényt ad, hogy
az ember tudja, mi a jó és a rossz, és segítse őt a bűnös és az igaz élet
útjának felismerésében. Időnként küldöttei által figyelmeztet, ha az ember
letér az igaz élet útjáról. Az idők teljességében pedig elküldi Fiát, aki
önfeláldozásával, szenvedésével és halálával megszerzi az ember számára a
megváltást, az Istennel való kiengesztelődést. Mennybemenetele után pedig
kiárad a Szentlélek a bűnök bocsánatára. Bár a modern világban élő ember
sokszor irtózik a bűntudattól és menekül a személyes felelősségvállalás
elől, Isten továbbra is problémának tekinti a bűnt, az ember bűnét, az én
bűnömet.
Az ember rossz cselekedeteit az igaz és szent Istenhez való viszonyában
nevezhetjük bűnnek. Ha nem ismerem el Isten létezését vagy semmilyen
kapcsolatom nincs vele, akkor könnyedén kimondom, hogy nem vagyok bűnös,
nincs bűnöm. Sokak hitetlenségének hátterében talán ez a gondolat húzódik
meg. Mások azért nem akarják elismerni bűnösségüket, mert nem ismerik a
bűntől való szabadulás lehetőségét, Isten végtelen irgalmát. Ahogyan a bűn
csak az ember és Isten viszonylatában értelmezhető, úgyanúgy a bűntől való
megszabadulás is: önmagunkat nem tudjuk felmenteni a bűn alól, Isten az,
aki megbocsát, azaz eltörli azt. Jézus figyelmeztetése kortársainak és
nekünk is szól: „Ha nem tartotok bűnbánatot, elvesztek ti is mindnyájan."
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Súlyos teherként nehezedik ránk a tudat, hogy
felelősek vagyunk tetteinkért, és bűneinkért vállalnunk kell a
következményeket. Bűntudatra ébredve jogosan tartunk az isteni ítélettől.
Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy mennyei Atyánk irgalmas és kész a
megbocsátásra. Urunk, a te tekintetedből nem elítélés, hanem megbocsátás
sugárzik. Bizalommal sietek feléd, mert nálad rátalálok az irgalmas
szeretetre. Hiszem, hogy irgalmad nagyobb az én bűneimnél. Irgalmazz
nekem, Istenem!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160228.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése