A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha igaz voltotok nem
múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek
országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: „Ne ölj!" Aki öl,
méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre
mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te
esztelen!", méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te
istentelen!", méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az
oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza
van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki
testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat!
Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy
átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek.
Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem
fizeted.
Mt 5,20-26
Elmélkedés:
A kiengesztelődés fontosságára mutat rá a mai evangéliumi részlet. Jézus
azt tanácsolja, hogy az Istennek bemutatandó áldozatunk előtt béküljünk
ki, engesztelődjünk ki embertársainkkal. Hogyan is állhatnánk Isten elé
felajánlásainkkal vagy bűneinkre az ő bocsánatát várva, ha közben haragot,
ellenszenvet, gyűlöletet táplálunk valamelyik embertársunk iránt?
Számíthatunk-e az ő megbocsátására, ha közben mi nem vagyunk hajlandóak
megbocsátani felebarátunknak? Hogyan is tölthetne el minket Isten
békessége, ha közben az embertársunk iránti ellenszenv nyugtalansággal és
békétlenséggel tölti el szívünket?
Tegnap arról elmélkedtünk, hogy bátran fordulhatunk Istenhez kéréseinkkel,
mert maga Jézus tanácsolja ezt nekünk. Mit kérjünk imádságainkban? Először
is bűneink bocsánatát. Másodszor pedig a megbocsátás képességét. Az elsőt
nem tudjuk Jézustól megtanulni, mert az ő személyes imájában nincs nyoma a
bűntudatnak vagy a bűnbánatnak. Nem is lehet, mert szent volt, aki
mindenben teljesítette az Atya akaratát. Neki egyáltalán nem volt szüksége
arra, hogy bocsánatot kérjen az Atyától, mert soha nem követett el bűnt. A
másodikat, a megbocsátás képességét viszont már érdemes tőle tanulnunk,
hiszen még a halála előtti utolsó pillanatokban is tudott azok számára
Isten bocsánatáért imádkozni, akik szenvedését és halálát okozták.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy
tanúsíthassuk: te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a
szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet
ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében
mindenkit arra hív, hogy a hozzád vezető utat járja.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160219.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése