2016. február 12., péntek

[Evangelium] 2016-02-12

2016. február 12. – Péntek

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték
tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te
tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?" Jézus így felelt nekik: „Vajon
szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok,
amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek."
Mt 9,14-15

Elmélkedés:

A böjtöléssel kapcsolatban hangzik el egy kérdés Jézus felé a mai
evangéliumban. A kérdezők ezúttal nem a Jézus cselekedeteibe belekötni
szándékozó írástudók és farizeusok, hanem Keresztelő János tanítványai,
akik megtartották a korabeli zsidó szokásokat a böjttel kapcsolatban.
Kérdésükből úgy tűnik, hogy Jézus és tanítványai nem tartották meg a böjti
szokásokat. Az Úr válasza nem magyarázkodás vagy mentegetőzés. Feleletéből
kiderül, hogy azt az időszakot, amíg ő tevékenykedik, nem tekinti a böjt
idejének, de távozása után majd eljön az ideje a böjtnek is. Amíg ő a nép
körében tanít és gyógyít, az kegyelmi idő az emberek számára. Most nem
kell böjtölni, hanem mindenki örvendezzen annak, hogy Isten irgalma kiárad
az emberekre és mindenki hallhatja az üdvösség örömhírét.
Fontos leszögeznünk, hogy Jézus nem tartja helytelennek a böjtölést. Az a
tény viszont, hogy ő és tanítványai nem az akkori előírások szerint
tartják meg, azt jelzi, hogy a böjtölés gyakorlatának megújítását akarja,
miként erről a hamvazószerdai evangéliumban olvastuk kijelentését. Eljött
az ideje annak, hogy a böjtölésben és a többi vallási cselekedetben
megújuljanak az emberek.
Számunkra most van itt a böjt ideje. Testi böjtölésünk szolgálja lelkünk
újjászületését és szeretetünk megújítását!
Ma részt veszek a templomi keresztúti imádságon.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem! Lehet lelkünk még oly fennkölt: telve jószándékkal, buzgalommal,
elszántsággal, mégis elég egy pillanatra elszakadnunk tőled, hogy
legkiválóbb érzelmeink szertelenséggé fajuljanak, szeretetünk erőtlen
érzelemmé satnyul, előrelépésünk lelki kevélységgé ágaskodik, buzgalmunk
erőszakossággá türelmetlenkedik, önbizalmunk elbizakodottsággá fuvalkodik.
Ilyenkor döbbenünk rá arra, hogy biztos úton csak te tudsz vezetni
bennünket. A te szavad a legfőbb életszabályunk. Az életadó erőt is
belőled merítjük a hit csatornáján keresztül.
Boldog John Henry Newman

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160212.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum