Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett
köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két
bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát
az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé
beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.
Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és
vessétek ki a hálótokat halfogásra." „Mester – válaszolta Simon – egész
éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a
hálót." Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a
háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és
segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy
majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt:
„Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok." A szerencsés halfogás
láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot
és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött
Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." Erre partra vonták
hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11
Elmélkedés:
Kivetem a hálót
Ernest Hemingway, az 1954-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett regényíró
azzal kezdi Az öreg halász és a tenger című művét, hogy a halász már
nyolvannégy napja nem fogott semmit. Kezdetben, negyven napig egy fiú is
vele járt halászni, de szülei megbélyegezték a halászt, szerencsétlennek
nevezték, ezért nem mehetett többé vele. A fiú sajnálta az öreget, ezért
esténként lejárt hozzá a partra, segített neki megfoltozni a vitorlát,
amely a hajó árbocára csavarodva olyan volt, mint az örökös vereség
lobogója. Egy napon aztán az öreg halásznak szerencséje van, hatalmas hal
akad a horgára. A cápák azonban megtámadják, megeszik a halat, amelynek
csak a csontvázát tudja napokkal később partra vinni. A regény a
küzdelemről szól. Küzdelem a tengerrel, a hallal, a ragadozókkal, az
időjárással, a természet erőivel. Az ember küzdelme önmagával, önmaga
emberségével. A történet végére a fiú újra csatlakozik az öreghez, mert
abban bízik, hogy majd ő fog szerencsét hozni neki.
A mai evangéliumban szereplő Péter apostol ugyan nem nyolcvannégy, hanem
csak egy napig nem fogott semmit, de már ezt is kudarcként élte meg
társaival együtt. Mesterségéhez jól értett, az évek során sok
tapasztalatot szerzett, tudta jól, hogy mikor és hol tud eredményesen
halászni. Ezen a bizonyos napon talán ő maga sem értette, hogy munkája
miért volt sikertelen. Mindenesetre nem aggódott, jogosan remélte, hogy
majd a következő napon nagyobb szerencséje lesz. Aznapra befejezte a
munkát, és a többiekkel együtt mosták hálóikat. Ma már nem lesz szükség a
bárkára, nyugodtan használhatja Jézus, ha onnan szívesebben tanítja az
embereket. Úgy tűnik, hogy Jézus kérése váratlanul éri őt. Talán arra
gondolhatott, hogy a tanításhoz biztosan ért a Mester, de a halászathoz
kevésbé. Mégsem utasítja vissza a kérést, hanem készséggel teljesíti azt.
Utalást tesz ugyan arra, hogy egész éjszaka dolgoztak, de mégsem tartja
reménytelennek az ötletet. Készségét, engedelmességét és beleegyezését így
fejezi ki: „de a te szavadra kivetem a hálót." Engedelmességét Jézus
csodával jutalmazza, annyi halat fognak, amennyit korábban még soha. A
csoda láttán megvallja bűnösségét, majd pedig új feladatot kap Jézustól,
aki ezt mondja neki: „Ezentúl emberhalász leszel."
Az Egyház az emberhalászat csodálatos feladatát végzi évszázadok óta és
ezt fogja tenni a világ végezetéig. Az apostolok mai utódai azzal a
meggyőződéssel végzik feladatukat, hogy Isten hívta meg őket erre és Isten
munkatársai. Nem fogságba akarják vetni az embereket hanem elvezetni őket
arra az igazi szabadságra, amelyet Isten adhat mindenkinek. Isten hálójába
kerülni azt jelenti, hogy Isten országához tartozunk. Azok az emberek,
akik elfogadják, hogy az emberhalászok titokzatos hálója kifogja őket,
döntésükkel az üdvösséget választják és elindulnak Isten felé. Az irgalmas
Isten az ember üdvösségét akarja. Meg akar menteni minket a kárhozattól és
az örök boldogságot adja nekünk. Az emberhalászat tanúságtételt jelent.
Törekedjünk arra, hogy keresztény életünk jel legyen mindazoknak, akik
keresik az irgalmas és üdvözítő Istent.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te Péter apostolt és halásztársait követésedre és
emberhalászatra hívtad meg. Ők kezdetben nem értették pontosan mit jelent
új feladatuk, az emberhalászat, mégis olyan erővel ragadta meg őket a te
hívásod, hogy nem tiltakoztak és nem ellenkeztek, hanem rögtön indultak és
tanítványaid lettek. Benned felismerték az Isten Fiát, akinek odaadhatják
életüket, s akit érdemes szolgálniuk. Segíts minket, akiket szintén
meghívsz követésedre és szolgálatodra, hogy mi is készséggel fogadjuk
hívásodat, és bátran vállaljuk az emberhalászatot, amivel megbízol minket!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160207.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése