Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta
nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret,
sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot
ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott
addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak
be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is
rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek, s
hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal
megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13
Elmélkedés:
A názáreti zsinagógában történtek nem tántorítják meg Jézust küldetésében.
Fellépése mindenképpen kudarc és csalódás volt, ő sem számíthatott arra,
hogy földijei hitetlenül, elutasítóan fogadják őt. Mégsem csügged, hanem
folytatja útját, továbbra is járja a környék településeit, hogy tanítsa az
embereket. Tizenkét tanítványának missziós útra küldésével az volt a
szándéka, hogy működését kiterjessze, tanítása minél több helyre eljusson.
Jézus cselekedetét az evangélista azzal írja le, hogy először „magához
hívta," majd pedig „elküldte" őket. Ő tehát a kezdeményező, ő küldi a
tanítványokat, tőle indulnak azok, akik küldetést kapnak. A tanítványok
küldetése tehát nem független Jézustól, hanem Mesterükhöz kötődik. Ő látja
el őket tanácsokkal az útra, ő ad nekik utasításokat az elvégzendő
feladatra vonatkozóan és ő ad nekik erőt ahhoz, hogy szolgálatuk, munkájuk
hatékony legyen. Bár ennél a résznél még nem szerepel az „apostol"
kifejezés az útnak indulókkal kapcsolatban, mégis a szó eredeti értelmében
mondhatjuk rájuk, hiszen valóban küldöttek, azaz apostolok ők.
Keresztény emberként minden nap késztetést érzünk arra, hogy kezünkbe
vegyük azt a vándorbotot, amiről Jézus beszél. Érezzük felelősségünket,
hogy útnak kell indulnunk az emberek felé, hogy elvigyük nekik Jézus
tanítását. Induljunk! Mindannyian küldöttek vagyunk!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak,
elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e
világ javait, mintha nem használnám.
Add, hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni
azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak
élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen
foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor örök vággyal
öleljem át az örök valóságokat.
Clairvaux-i Szent Bernát
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160204.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése