Azokban a napokban Mária útrakelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Lk 1,39-45
Elmélkedés:
Az ünnep az örökkévalóság része
Liturgikus öröknaptár – ez volt annak az elektronikus levélnek a címe,
amit egyik ismerősömtől kaptam nemrégiben. Lelkesen írja, hogy a húsvét, a
pünkösd és a többi változó időpontú egyházi ünnepet tartalmazza a naptár
egészen 2075-ig. Minden stimmelt a dologban, csak az évszámot nem
értettem. Nekem valószínűleg nem lesz szükségem naptárra abban az időben,
hiszen 106 éves lennék akkortájt, de másoknak igen. Nevezzük csak
egyszerűen liturgikus naptárnak a táblázatot, mert az „örökké" tovább tart
mint a 2075. esztendő. Az eset kapcsán elgondolkoztam azon, hogy a köznapi
nyelvben mennyi mindenhez kapcsoljuk az „örök" szavunkat, amivel a dolgok
maradandóságát, tartósságát vagy nagyon hosszú, az ember számára szinte
beláthatatlan időt akarunk kifejezni, de nem a tényleges öröklétet. Néhány
példa: az örökifjúnak nevezett ember is meghal egyszer, az öröklakást sem
birtokoljuk halálunk után vagy előbb-utóbb lebontják, az örökzöld növények
élettartama is véget ér, az örökké tartónak hitt barátságnak vagy
szerelemnek is vége szakadhat, de a templomi örökmécses is kialszik, ha
nem töltenek bele olajat vagy modern változata sem világít áramszünet
idején.
Ezzel szemben sem az örökkévalóság Istenben, sem az örök élet, amelyre
Isten hív minden embert, nem köthető az időhöz, az évezredekhez vagy
évmilliókhoz. Isten világában azt nevezzük öröknek, aminek nincs kezdete
és nincs vége. Az örök élet, az örök üdvösség azt fogja majd számunkra
jelenteni, hogy nem lesz vége annak, hogy teljes boldogságban együtt
vagyunk Istennel. Karácsonykor azt fogjuk ünnepelni, hogy az örökkévaló
Isten belép az idő világába. Jézus Krisztus, aki öröktől fogva Isten és
öröktől fogva a mennyei Atya Fia, megtestesülésével és születésével
időbeli létezést vállalt. Szent Pál apostol nagyon pontosan fogalmaz a
galatákhoz írt levelében: „amikor elérkezett az idők teljessége, Isten
elküldte Fiát" (Gal 4,4). Az apostol nem azért fogalmaz ilyen sejtelmesen,
mert abban az időben nem használtak a maihoz hasonló naptárakat, hanem
azért, mert Jézus jövetelét, evilágba érkezését, nem az ember és nem az
idő oldaláról nézi, hanem Isten és az örökkévalóság felől.
Ma, advent 4. vasárnapján arról olvasunk az evangéliumban, hogy a
gyermeket váró Mária meglátogatja rokonát, Erzsébetet, aki szintén új
embernek adhat életet hamarosan. Néhány nap múlva itt a karácsony, Jézus
születésének ünnepe. Ha valaha készítenének arról felmérést, hogy kik és
milyen élethelyzetre vonatkozóan mondják azt, hogy „Életem legszebb
pillanata volt!", akkor az első helyre minden bizonnyal az édesanyák
élménybeszámolója kerülne a gyermekük születésének öröméről. Jézus
édesanyja, Szűz Mária is elmondhatta egykor, hogy az ő életének a legszebb
pillanata az volt, amikor világra hozta fiát. Mondhatjuk, hogy az
emberiség történetének a legszebb pillanata az, amikor Isten Fia
megszületik erre a világra. Kitüntetett nap, igazi ünnep számunkra, amikor
Megváltónk születésére emlékezünk. Az ünnep előtti készülődés felgyorsítja
napjainkat, teendőink alig férnek bele az időnkbe. Az ünnepre érdemes
lassítanunk, elcsendesednünk, hogy észrevegyük: szinte megáll az idő. Az
ünnepen – legalább egy napig – megérezheted az örökkévalóságot.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, irgalmas Atyánk! A karácsony közeledtével fokozódik bennünk a
nyugtalanság, az izgalom. Szeretnénk néha lassítani az adventi napokat,
máskor pedig siettetnénk az ünnep érkezését. Amikor majd végre elkezdünk
ünnepelni, rögtön szeretnénk megállítani az időt, hogy az ünnep ne érjen
véget, a karácsony tartson tovább és az a béke, nyugalom és öröm ne csak
néhány napig, hanem egész éven keresztül tartson. Istenünk, köszönjük,
hogy velünk vagy földi életünk éveiben, évtizedeiben, és köszönjük, hogy
az örökkévalóságba hívsz minket. Irgalmad vezessen a te Fiadhoz, a
betlehemi Gyermekhez!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151220.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése