2015. november 15., vasárnap

[Evangelium] 2015-11-15

2015. november 15. – Évközi 33. vasárnap

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Azokban a napokban,
amikor a gyötrelmek véget érnek, a nap elsötétedik, a hold nem ad
világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó
erők megrendülnek.
Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy
hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti
választottait a világ négy tájáról, a föld szélétől az ég határáig.
Vegyetek példát a fügefáról: Amikor már zöldellni kezd és levelet hajt,
tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek
mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van már, az ajtó előtt.
Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem
következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak. Ám
azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú,
hanem egyedül az Atya.
Mk 13,24-32

Elmélkedés:

Isten helyet készít nekünk
Egy egyetemista fiatal meséli, milyen népszerűek az egyik professzor órái.
Másoknál jelenléti ívet kell aláírni, mégis hiányzik a hallgatók fele. De
a kiváló professzor előadásáról senki nem akar lemaradni. Itt nincs
jelenléti ív, de így is legalább 150 diák zsúfolódik be a száz fős
előadóterembe. Az egyetemista, aki meséli nekem élményeit, bevallja, hogy
nem erénye a pontosság, sajnos szinte mindig elkésik. Hamar megtanulta,
hogy a „Van valahol egy szabad hely?" kérdést e helyen nem érdemes
feltennie, de jószándékú társai mindig szorítanak neki egy fél széket vagy
néhány centit a lépcsőn.
Egy vonatra lehet helyjegyet váltani, de egy egyetemi előadásra nem.
Miként a mennyországban sem mondhatom majd azt, hogy nekem azért van itt
helyem, mert megváltottam a jegyem. Mondhatnánk, hogy itt nincsenek
megváltott helyek, de ez nem egészen igaz. Vannak, de nem én váltottam meg
a helyet biztosító jegyet, hanem helyettem Jézus Krisztus. Ő, a Megváltó
készít nekem helyet a mennyben. Nem kell könyökölni vagy másokat arrébb
taszigálni, hogy jusson hely számomra. Nincs jogom hozzá, hiszen
befogadott vagyok e helyen, Isten fogad be örök országába. Itt legalább
annyi hely jut nekem, ahol kényelmesen berendezkedhetek egy örök életre.
És ez nekem éppen elég.
Jézus a végső időkről beszél az evangéliumban. Arról az időről, amikor
Isten angyalai összegyűjtik a választottakat a világ négy tájáról és
mindenkit bevezetnek arra a helyre, amit az Emberfia készített számukra.
Ha erre a helyre gondolunk, a számunkra készített helyre, akkor remény
tölt el bennünket. A félelmetes jelek hallatán talán elfog minket a
félelem, a borzongás, a bizonytalanság. A nap és a hold elsötétedése, a
csillagok és égitestek szokatlan mozgása, a természeti erők megrendülése,
a rendkívüli égi jelek és földi jelenségek talán valamilyen természeti
katasztrófára utalnak, vagy talán csak jelképes beszéd Jézus részéről,
amely a világ elmúlását és megújulását jelenti. Akármelyik is igaz,
félelemmel gondolnánk a bekövetkezés pillanatára, ha nem tudnánk, hogy
Jézus helyet készít számunkra egy új világban. Ez a világ ugyan elmúlik,
de nekünk lesz helyünk az újban.
Időnként felerősödik a világvége várása. Akadnak olyanok, akik napra
pontosan előre tudják az időpontot és világgá kürtölik azt. Az elmúlt 30
évben csaknem tízszer rettegtek már a világ teljes összeomlásától a
hiszékeny emberek, de végül elmaradtak a rettenetes események. Az
álpróféták viszont ilyenkor sem szégyenkeznek, hanem gyorsan módosítják
álláspontjukat, néhány nap múlva kitalálnak egy újabb időpontot, hogy
legyen mitől rettegniük. A bölcs ember pedig csak mosolyog rajtuk, nem
foglalkozik a szélhámosokkal, mert jól ismeri Jézus szavait a végső időkre
vonatkozóan: „azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai,
sem a Fiú, hanem egyedül az Atya" (Mk 13,32). Jézus tanításával gyökeresen
szembenáll minden olyan állítás, amely konkrét időpontokat jelöl meg azzal
kapcsolatban, hogy mikor fognak bekövetkezni a végső események, ezért az
ilyen kijelentéseket hamisnak kell tekintenünk. Érdemesebb hinnünk Jézus
örökérvényű tanításában.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Gyorsan változó világunkban biztos pontot keresünk,
amire életünket alapozhatjuk. Az újszerűnek tűnő elméletek folyamában
maradandó igazságokat keresünk, amelyekhez igazodhatunk. Keressük
helyünket, feladatunkat a világban, mert folytatni szeretnénk a teremtés
művét és felebarátaink szolgálatára szeretnénk lenni. Ég és föld elmúlnak,
mert ez a világ mulandó, de a te szavad, tanításod örök igazság marad,
amely utat mutat számunkra az üdvösség felé. Segíts minket az üdvösség
útján!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151115.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-11-15
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum