Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: „Jaj
nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró
veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét.
Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok!
Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános
tereken. Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket
kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül, hogy
tudnák." Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha
ilyeneket mondasz, minket is gyalázol." Ő azonban így folytatta: „Jaj
nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti
magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni."
Lk 11,42-46
Elmélkedés:
A farizeusoknak mondott beszéd második részében Jézus keményebb hangot üt
meg, élesebben fogalmazza meg kritikáját, amely beszédstílussal az
lehetett a szándéka, hogy önvizsgálatra késztesse az érintetteket,
szembesítse őket hamis jámborságukkal. A jelenlévő farizeusok közül senki
sem gondolhatta már, hogy szavai csak a vendéglátónak szólnak, hiszen
mindannyiuknak szólt a beszéd. Az Úr szeretné, hogy a farizeusok
elgondolkozzanak: valóban az tetszik Istennek, hogy az apró kerti
veteményekből tizedet adnak? Az igaz vallásosság szempontjából valóban az
a mérvadó, hogy valaki megtartja-e a legjelentéktelenebb törvényeket?
Valóban megengedhető, hogy a haszontalan törvények aprólékos megtartása
elvonja a figyelmet az igazságosságról és háttérbe szorítsa az Isten
iránti szeretetet?
Jézus nem hagyja sokáig gondolkozni őket, hanem új területre tér át, a
farizeusi viselkedésre. A zsinagógai istentisztelet alkalmával a
főhelyeket keresik és elvárják, hogy tisztelettel köszöntsék őket - mondja
nekik. Ezzel azt állítja, hogy csupán látszat az, hogy Isten és az ő
törvénye áll életükben az első helyen, valójában önmagukat magasztalják. A
mi Urunk azért helyteleníti a farizeusi lelkületet, mert hiányzik belőle a
hit, uralkodásra, mások elnyomására törekszik és nem szolgálni akarja az
embereket.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Tudom, Uram, mekkora bátorság kell, hogy komolyan merje mondani szívünk:
lobbantsd föl bennünk a szeretet lángját! Pedig te megígérted, hogy tüzet
bocsátasz a földre, a te követőid lelkébe. Segíts megértenem, hogy a tűz
fény is, meleg is, és egyúttal mérhetetlen erőt ad.
J. Fr. Görres
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151014.mp3
References
Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-14
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése