Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki,
térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy
elnyerjem az örök életet?" Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak?
Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj
házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és
anyádat!" Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora
ifjúságomtól fogva." Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki:
„Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a
szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess
engem!"
Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona
volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen
nehezen jut be a gazdag az Isten országába!" A tanítványok megdöbbentek
szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a
gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán,
mint a gazdagnak bejutni az Isten országába." Azok még jobban
csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus
rájuk nézett és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert
Istennek minden lehetséges."
Ekkor Péter megszólalt, és ezt mondta neki: „Nézd, mi mindent elhagytunk,
és követtünk téged". Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki,
aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját,
apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap most, ezen a világon,
otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések
közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet".
Mk 10,17-30
Elmélkedés:
Az első gondolat
A XX. század egyik legjelentősebb orosz zeneszerzője, zongoristája és
karmestere, Igor Sztravinszkij életrajzában olvastam, hogy egy alkalommal
egy fiatal hegedűművész megfigyelte, mennyire nehezen megy a mester
számára a zeneszerzés. Sztravinszkij ült a zongoránál, próbálgatta a
hangokat és az akkordokat, teljes mértékben odafigyelt munkájára, a
hangokra, amelyeket a zongora kiadott és a hangokra, amelyeket bensőleg
hallott. Szinte kétségbeesve próbálta újra és újra a dallamokat, amíg
kialakult, amit jónak, tökéletesnek tartott. És akkor a művész elárult az
ifjúnak egy nagy titkot, saját tapasztalatát: „Az első gondolatok nagyon
fontosak, mert Istentől jönnek. És ha annyi munka és fáradság után
visszatérek hozzájuk, akkor tudom, hogy jók ezek a dallamok."
A gazdag ifjú történetének szomorú végkifejletét olvasva az a gondolat
támad bennem, hogy a legszívesebben utána kiáltanék a távozó fiúnak: „Az
első gondolat nagyon fontos, mert Istentől jön! De sokat kell azért
fáradozni, hogy ne maradjon csupán gondolat!" A gazdag ifjú és Jézus
találkozásában az a legfontosabb és abból tudunk a legtöbbet tanulni, ha
megpróbáljuk megérteni, hogy miért hátrált meg, miért távozott. Jószándéka
kétségbevonhatatlan. Nem véletlenül találkozik Jézussal, hanem szándékosan
megy, sőt odasiet hozzá. Térdre borul, amely alázatát fejezi ki, illetve
azt, hogy kész megtenni, amit az Úr felelni fog kérdésére. „Jó Mesternek"
szólítja Jézust, amely tisztelet és elismerés az ő részéről. Az ember
számára a leglényegesebb kérdést teszi fel, azaz miként lehet elnyerni az
örök életet, s ez a kérdés most az ő számára is a legfontosabb. Mindezek
azt mutatják, hogy helyes szándék vezeti ezt a fiút. Nagyon jó az első
gondolata és biztosan Isten ébresztette fel benne ezt a gondolatot és az
örök élet utáni vágyat. De amikor Jézus elmondja, hogy mit kell tennie,
akkor meghátrál. Nem akar megküzdeni az örök életért. Nem vállalja a
fáradságos küzdelmet, munkát és szolgálatot. Könnyen, egyszerűen akarta
megszerezni az örök életet, de ez sem neki, sem más embernek nem megy.
Távozása azt jelenti, hogy lemond az örök életről, mert a vagyona
fontosabb. Elbukik, mert nem elég kitartó, s talán nem bízik eléggé Isten
segítségében. Mennyire szívesen olvasnék újra az evangéliumban néhány
fejezettel később erről az ifjúról! Arról, hogy később mégis visszatért
Jézushoz, mert belátta, hogy az első gondolat, szándék volt a jó!
Életünk során nem csak a földi javak, hanem számtalan más dolog is
elterelheti, eltérítheti figyelmünket a legfontosabbról. Újra és újra
vissza kell térnünk a kezdő gondolathoz, amelyet Isten ültetett el
bennünk! Vissza kell térnünk az első híváshoz! Vissza kell térnünk az első
szeretethez! És innen kell megerősödve újra elindulnunk! Fáradság,
küzdelem nélkül nem lesz eredmény, nem jutunk sokra, nem tudjuk
teljesíteni Istentől kapott hivatásunkat.
Ha már tudom, hogy kit érdemes kérdeznem az örök élettel kapcsolatban,
akkor legyen meg bennem a készség és bátorság, hogy mindent megteszek,
amit kér tőlem.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus! Minden emberi szív mélyéből feltör a kérdés: mit kell tennem,
hogy elnyerjem az üdvösséget? Mutasd meg számomra az utat! Érted, a te
követésedért, a te szolgálatodért és az általad ígért üdvösségért érdemes
minden evilági dologról lemondanom. A lelki kincsek útját választom.
Segíts felismernem, hogy mi hiányzik még belőlem a teljességhez, a
tökéletesedéshez, a megszentelődéshez! Segíts megtennem mindent, ami
üdvösségemhez szükséges!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151011.mp3
References
Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-11
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése