2015. október 4., vasárnap

[Evangelium] 2015-10-04

2015. október 4. – Évközi 27. vasárnap

Abban az időben: A farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték:
„Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?" Próbára akarták ugyanis
tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?" Azt
felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk."
Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a
parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az
ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten
egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy.
Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét."
Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt
válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést
követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy,
házasságot tör."
Mk 10,2-12

Elmélkedés:

Isten engem úgy segítsen!
Mosolyogva hallgatjuk az olyan híreket, hogy a híres színész immár ötödik
választottjának fogad örök hűséget. Négy korábbi feleségétől tehát már
elvált, s ki tudja, az ötödik után jön-e pár év múlva újabb feleség? Vajon
mennyire kell ahhoz naivnak lenni, hogy egy nő elhiggye egy olyan férfi
szájából az örök hűségre vonatkozó ígéretet, aki korábban már négyszer
megfogadta és meg is szegte ígéretét? Mosolygunk az ilyen eseteken, mert
nem minket érint. De ha mi vagy egy közeli családtagunk, barátunk kerül
olyan helyzetbe, hogy házassága válással végződik, akkor már nem is
annyira mosolyfakasztó a helyzet. Korunkban sokan komolytalanul veszik a
házasságot és nem becsülik meg annak értékét, s ezt nem csak az mutatja,
hogy egyre több házasság torkollik válásba, hanem az a tény is, hogy egyre
kevesebben kötnek házasságot. Az elköteleződés hiánya, a lelki érettség
hiánya, a felelősségvállalás hiánya, az igazi szeretet hiánya húzódik meg
emögött.
A válás kérdése kerül elő a mai vasárnap evangéliumában. A farizeusok ezt
a kérdést szegezik Jézusnak: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a
feleségét?" (Mk 10,2). Alattomos szándékuk nyilvánvaló, hiszen a korabeli
zsidó törvények megengedték a válást és pontosan szabályozták annak
módját. Ha tehát Jézus nem tartja megengedettnek a válást, akkor
szembekerül a mózesi törvényekkel, és azzal vádolhatják őt, hogy a
törvények megszegésére buzdít. Jézus azonban tudja és erre fel is hívja a
kérdezők és a hallgatóság figyelmét, hogy a válás csupán emberi törvény,
emberek által hozott szabály, amelynél nagyobb az isteni törvény. Rámutat
a teremtő Isten eredeti szándékára és a Teremtés könyvét idézi, amelyben
arról van szó, hogy a férfi és a nő egy testté lesznek. A férfi és a nő
kinyilvánítják szándékukat, hogy házasságot kötnek egymással, de Isten is
összeköti őket, megáldja szövetségüket, s amit Isten egybekötött, azt
emberi törvények alapján nem szabad felbontani.
A házasságról és annak felbonthatatlanságáról szóló katolikus tanítás és
napjaink valósága messze került egymástól. Az semmi eredményre nem vezet,
ha egyházi részről kárhoztatjuk azokat a mai fiatalokat, akik nem
tisztelik a házasság szentségét, a másik oldalról pedig a fiatalok
kritizálják és elmaradottnak minősítik az Egyház tanítását a házasságról,
illetve a férfi és a nő kapcsolatáról. Feltehetjük a kérdést az egyházi
személyek felé: elvárhatjuk-e olyan fiataloktól, hogy keresztény módon
gondolkozzanak a házasságról és keresztény módon éljenek a házasságban,
akik amúgy nem keresztényként élnek, azaz életükben a karácsonyi éjféli
misén kívül semmiben sem mutatkozik meg, hogy vallásosak? Nem inkább a
keresztény életre kellene előbb megtanítani őket? És feltehetjük a kérdést
a fiataloknak: mit várnak attól a kapcsolattól, amit maguk sem gondolnak
komolyan? Hogyan várják el a másik személytől, hogy nekik ajándékozzák
magukat, amikor ők sem adják át magukat teljesen a másiknak?
A házasságkötéshez és a házasság egybentartásához az akarat
nélkülözhetetlen. Az emberi akarat azonban gyenge, sérülékeny, de
megerősíti azt Isten. Ezért fontos a házassági eskünél az emberi akaratra
és szándékra Isten segítségét kérni: Isten engem úgy segítsen! Segítse
Isten felelősségteljes döntésükben a fiatalokat!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Istenünk! Bár napjainkban egyesek azt hangoztatják, hogy a házasság
intézménye elavult, idejét múlt és a család nem fontos számukra, mi
hisszük, hogy a te akaratod valósul meg akkor, amikor egy férfi és egy nő
szeretetben elkötelezi magát egymás mellett. Hisszük, hogy a házasságban
és a családban találja meg mindenki a boldogságot. Hisszük, hogy a
házasság és a család az új élet forrása. Hisszük, hogy a házasság és a
család szent, amely a családtagok szentté válását szolgálja. Segítsd a
házasságra készülőket és a házasságban élőket, hogy napról napra
növekedjenek az egymás iránti és az Isten iránti szeretetben!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151004.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-04
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum