Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz:
Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert
nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj,
fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát
ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is
gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe
fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik? Boldog az a szolga,
akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: rábízza
egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz, és azt mondja magában:
„Késik a gazdám!", aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik
a részegeskedőkkel; s megjön ennek a szolgának ura azon a napon, amikor
nem várja, és abban az órában, amikor nem is sejti, – ura kegyetlenül
megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott aztán sírás és
fogcsikorgatás lesz.
Mt 24,42-51
Elmélkedés:
A váratlanul érkező tolvajról és a gazdájukra várakozó szolgákról szóló
hasonlatokkal Jézus a végső időkre vonatkozóan akar útmutatást adni. Az
első példával azt akarja szemléltetni, hogy a végső idők bekövetkezte
ugyan biztos, de annak pontos idejét senki ember nem tudhatja előre. Éppen
ez a bizonytalanság ösztönzi az embert állandó éberségre, virrasztásra,
készenlétre, legalábbis akkor, ha saját jövőjéről és végső sorsáról
felelősséggel gondolkozik.
A keresztény emberek felelős gondolkozása és viselkedése abban mutatkozik
meg, hogy bár ebben a világban élnek, mégis a túlvilágra, örök sorsukra
gondolnak. Földi életükre úgy tekintenek, mint az örök életet bevezető
szakaszra. Földi életük idejét úgy próbálják felhasználni Istennek tetsző
cselekedetek végzésére, hogy azokkal valóban kiérdemeljék az
örökkévalóságot.
Hitünk szerint feltámadásunk által Istennel fogunk találkozni. Ne
félelemmel, szorongással vagy rettegéssel gondoljunk erre a találkozásra,
hanem várjuk azt boldogan, mert ez lesz emberségünk kiteljesedése, az
Istennel való tökéletes találkozás a szeretetben. Létünk és öröklétünk
szempontjából megismételhetetlen az Istennel való találkozás pillanata.
Legyünk mindenkor készen, mert bármikor bekövetkezhet ez a pillanat! Nem
lesz újabb lehetőség.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenem, Te szent és igazságos, igaz és hűséges tiszta és jóságos, Eléd
járulok. Ha hozzád jövök, Mózesként le kell borulnom, s Péterrel együtt
felkiáltanom: Menj el tőlem, mert bűnös vagyok! De tudom, hogy igazában
ezt kell mondanom: Irgalmazz nekem! Bár bűnös vagyok, s így érdemtelen
vagyok irgalmadra, mégis alázatos bizalom él bennem, s a te határtalan
irgalmad után vágyódom. Hisz még nem vagyok végképpen elveszett, hanem e
föld vándora, aki örök javaid után sóvárog, és aki készséggel és
alázatosan nyújtja ki kezét irgalmad végtelen ajándéka felé.
K. Rahner
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150827.mp3
References
Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-08-27
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése