2015. augusztus 23., vasárnap

[Evangelium] 2015-08-23

2015. augusztus 23. – Évközi 21. vasárnap

Jézus tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták:
„Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?"
Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt
hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az
Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a
test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet.
De vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva
tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni.
Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám,
hacsak az Atya meg nem adja neki." Ettől kezdve tanítványai közül sokan
visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz
fordult: „Ti is el akartok menni?" Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram,
kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy
te vagy az Isten Szentje."
Jn 6,60-69

Elmélkedés:

A közösség
Az elmúlt vasárnapokon Jézusnak a csodálatos kenyérszaporítást követően
mondott beszédét olvastuk az evangéliumban, amely az általa adott élő
kenyérről szólt. Kijelentette, hogy az ő teste valóban étel az emberek
számára és azok juthatnak el az örök életre, akik az ő testét eszik. E
beszédre, illetve tanításra adott reakcióról számol be a mai részletünk.
Sokan nem értették szavait, még tanítványai is méltatlankodva mondják:
„Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?" (Jn 6,60). Értetlenségükön nem
érdemes csodálkoznunk, hiszen jóval az utolsó vacsora előtt járunk, még
mit sem tudnak az Oltáriszentség alapításáról és titkáról. A beszéd
hatására egyesek nem követik őt, megszakítják Jézussal a kapcsolatot, nem
lesznek tovább a tanítványai. Távozásuk Jézus számára is keserű lehetett.
Mások viszont továbbra is kitartottak mellette, az ő nevükben Péter
apostol fogalmazza meg a következőket: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet
igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje"
(Jn 6,69).
A beszéd hatásaként tehát egyesek megszakították, mások pedig
megerősítették a Jézussal való közösségüket. Ez a tény, ez a kettős hatás
arra késztet minket, hogy miután az Oltáriszentséggel kapcsolatban már
elmélkedtünk a valóságos jelenlétről, továbbá annak szentségi és áldozati
jellegéről, mindezeket kiegészítvén figyeljünk az Eucharisztia közösségi
vonatkozására. Mivel Krisztus azért teszi magát jelenvalóvá az
Oltáriszentségben, hogy egyesülhessünk vele, és mivel az ő áldozatához
kapcsolódik a mi személyes áldozatunk, ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy e
szentség az Isten és az ember találkozását szolgálja. Az Oltáriszentség
ünnepe a szentmise. A szentmise nem az egyén magánjellegű istentisztelete,
hanem az egyes személyek közös ünneplése, cselekvése, áldozata. Ebből
következik, hogy a szentáldozás sem csupán az egyén cselekedete, hanem
közösségteremtő cselekedet, azaz egységbe forrasztja mindazokat, akik
Krisztus testével táplálkoznak - miként erről a korábbiakban már szó volt.
Itt máris eljutottunk ahhoz, hogy az Egyház közösség, mégpedig azoknak a
gyülekezete, akik együtt ünneplik az Eucharisztiát.
Az Eucharisztiáról szóló elmélkedések sorozatát zárjuk azzal a
gondolattal, hogy e szentség túlmutat az Egyház keretein. Egyházunk
ugyanis nem zárt közösség, hanem folyamatos növekedés jellemzi, mert Isten
akaratának megfelelően ezáltal terjed a világon az Isten országa. A világ
felé való nyitottságnak és odafordulásnak az Eucharisztia a kiindulópontja
és forrása, innen indulhat minden evangelizáció és misszió. A szentmisében
találkozunk a tanító és önfeláldozó Krisztussal, akinek üzenetet
továbbadjuk a világban és meghívását közvetítjük a nem hívők felé. Az Úr
ugyanis arra hív minket, akik az ő szavaiban felismertük az örök élet
igéit, hogy legyünk munkatársai, és közvetítsük azt mindazok felé, akik
jószándékkal keresik az igazságot és Istent. Segítsen minket a Szentlélek
az áldozatkész, szeretetteljes szolgálatban!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Szent Péter apostol egykor megvallotta, hogy az
örök élet igéi nálad vannak. Be kell látnunk, hogy csak akkor tudjuk
életünket helyes irányba állítani, ha egyre jobban megismerünk téged és
megismerjük azt az életformát, amire hívsz bennünket. Kihez mennénk, ha
nem hozzád? Kit hallgatnánk, ha nem téged? Kit követnénk, ha nem te
vezetnél minket? Ki éltetne minket, ha nem a te Szentlelked? Urunk, te
Isten vagy, te vagy az Atya egyszülött Fia. A te szavaid Lélek és élet.
Éltessen minket mindenkor a te Szentlelked!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150823.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-08-23
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum