Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok
az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha
nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a
lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg
nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk."
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan
dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény
özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.
Erre Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony,
mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak
dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent
odaadott, amije csak volt, egész vagyonát."
Mk 12,38-44
Elmélkedés:
A mai evangélium az írástudók látszatvallásosságát állítja szembe az
özvegy igaz vallásosságával. Jézus mindkettőt felismeri, őt nem lehet
megtéveszteni, mert az ember szívébe lát. A történet Jézus kritikájával
kezdődik. Leleplezi az írástudók szándékát, akik jól ismerik ugyan a
törvényeket és a vallási előírásokat, de csak a látszatra törekszenek. Nem
meggyőződésből és főként nem Isten iránti szeretetből fakadnak vallásos
cselekedeteik, hanem csupán az emberek tetszését akarják elnyerni. A
vallásgyakorlat külsőségekre szorítkozik, a szív és lélek odaadása nélkül.
Ők a pénz, a hatalom, a dicsőség szeretetének útját választották.
Ami belőlük hiányzik, tudniillik az Isten iránti szeretet és az élet
felajánlása, az megmutatkozik az özvegyasszony cselekedetében, aki egész
megmaradt vagyonát a templom perselyébe dobja. Vagyonnak ugyan túlzás
nevezni a csekély összeget, de az özvegynek valóban ez volt mindene.
Tettével Istenre bízza magát, egész életét. Jézus nem csupán a tettét
veszi észre, hanem felismeri a mögötte húzódó szándékot is, amely az igaz
vallásosság jele az ő szemében. Mindent odaadni Istennek, az ő szeretetére
és gondviselésére bízni az életet, ez a vallásosság lényege.
Van-e bátorságom ahhoz, hogy az anyagi javak nyújtotta biztonság helyett
Isten gondviselésére bízzam magamat?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, add, hogy egyházad híven a rábízott hivatáshoz az emberiség
családjával mindig egybeforrjon. Legyen kovásza és lelke az emberi
társadalomnak, és azt megújítsa Fiadban, Jézus Krisztusban.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-06-06
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150606.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése