Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel
futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus
jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!" Ők pedig
odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus
így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek,
hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem."
Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a
főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy
határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik:
„Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a
tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a
helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket." Azok
elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd
mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.
Mt 28,8-15
Elmélkedés:
Húsvét hajnalban asszonyok érkeznek Jézus sírjához. Az a szándék vezeti
őket, hogy a pénteken elmaradt balzsamozást elvégezzék. A keresztről való
levétel után Jézust sietve helyezték el a sziklasírban, mert már
esteledett és elkezdődött a szombat. Nem volt már idő arra, hogy a
szokásoknak megfelelően a holttestnek megadják a végtisztességet.
Harmadnap korán érkeznek az asszonyok, s hozzák a szükséges kenetet. A sír
azonban üres, s angyalok beszélnek nekik arról, hogy Jézus feltámadt.
Rádöbbennek arra, hogy rendkívüli esemény történt. Olyan történhetett,
amit korábban elképzelni sem tudtak. Nem kételkedtek abban, hogy az
angyalok igazat mondanak a feltámadásról. Bármennyire is hihetetlennek
tűnt ez az állítás, ők elhitték. Miért is kételkedtek volna? Hiszen
korábban már láttak rendkívüli dolgokat. Mindaz, ami Jézussal történt az
elmúlt három évben, rendkívüli események sorozata volt. Most sem
kételkednek tehát, amikor a feltámadt Jézusról hallanak, hanem hisznek és
örömmel indulnak, hogy ezt a hírt elmondják az apostoloknak. Útközben
újabb megerősítést kapnak, amikor személyesen találkoznak a Feltámadottal.
Miközben az asszonyok elindultak a hit útján, a katonák egy másik útra
lépnek. Ők is látják az üres sírt, magyarázatot keresnek a történtekre, de
ők a hit útja helyett a hazugság útjára lépnek.
Én melyik úton indulok?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, Te látni engedted egyszülött Fiad dicsőséges színeváltozását, és
csodálatos reménységet adtál. Add, kérünk, hogy örököstársai lehessünk a
dicsőséges királynak, és részünk legyen vele az örök élet boldogságában.
Amen.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-06
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150406.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése