2015. március 4., szerda

[Evangelium] 2015-03-04

2015. március 4. – Szerda

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és
bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát
a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják
a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de
harmadnapra feltámad."
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak)
anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus
megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?" Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy
az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik
pedig bal oldaladon." Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit
kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem
ki kell innom?" „Készek vagyunk!" – felelték. Jézus erre így folytatta: „A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért."
Mt 20,17-28

Elmélkedés:

A tegnapi evangélium kapcsán az alázatos, a szenvedést önként vállaló
Jézusról elmélkedtünk, ma pedig az ő nagyravágyó tanítványaival
találkozunk. Meglehetősen éles az ellentét, amelyet tovább fokoz az
időbeli egybeesés. Tanítványai éppen akkor kezdenek saját
felemelkedésükről gondolkozni, amikor Mesterük a rá váró szenvedésről
beszél nekik.
A nagyravágyást önmagában nem érdemes erkölcsi szempontból jónak vagy
rossznak minősítenünk. Ha valaki azt érti alatta, hogy neki több
tisztelet, megbecsülés jár, mint másoknak, pedig valójában semmivel sem
tesz többet a közösségért vagy családjáért, mint mások, akkor helytelenül
gondolkozik. Abban az esetben is helytelen magatartásról van szó, ha
valaki saját előmenetele érdekében minden eszközt megragad, még mások
háttérbe szorítását, megkárosítását is. Nagyra törőnek szoktuk nevezni azt
az embert, aki jó célokat tűz ki maga elé, céltudatosan és szorgalmasan
törekszik azok megvalósítására, s e célok inkább szolgálják mások javát,
mintsem az övét. Ez esetben pozitív tulajdonságról és magatartásról
beszélhetünk. Az evangéliumi történetben Jézus ebbe az irányba tereli a
két nagyravágyó tanítványát, mégpedig saját példájából, küldetéséből,
életáldozatából kiindulva. A szenvedések kelyhéről, a szenvedés
vállalásáról, a szolgáló lelkületről, az élet odaadásáról beszél nekik,
amely értékes Isten szemében.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Én csak szegény bűnös vagyok, Uram, de mihelyt szólítalak, kegyelmeddel és
irgalmaddal egészen elárasztasz engem. Legnagyobb boldogságomról mondanék
le, ha nem törekednék arra, hogy mindig csodálatos jelenlétedben éljek!
Ámen.
Kolumbusz Kristóf

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-04
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150304.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum