Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz:
„Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és
tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára,
de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért
teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és
köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek
köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák
őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti
pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a
földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok
magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek,
az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és
aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják."
Mt 23,1-12
Elmélkedés:
„Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt
felmagasztalják" (Mt 23,12) - olvassuk Jézus szavait az evangéliumban.
Amikor Jézus alázatáról beszélünk, az alázat mellé rögtön oda kell tennünk
a szenvedést és a megbocsátást. Jézus alázata abban mutatkozik meg, hogy
vállalja a szenvedést. Még isteni hatalmáról is lemond s engedi, hogy az
emberi erőszak felülkerekedjen rajta. De a szenvedései közepette sem harag
vagy gyűlölet ébred benne azok iránt, akik bántalmazzák, hanem képes a
megbocsátásra. A kereszten a szenvedő, a haldokló Isten bocsát meg az
egész emberiségnek. Az alázatos Isten képes a megbocsátásra. Az alázatos,
a szenvedést vállaló Istentől tanulhatom meg a megbocsátást.
Lehetek tudatosan alázatos, vállalhatom önként, hogy megalázzanak, de az
is előfordulhat, hogy kényszerűségből viselem el, hogy megaláznak. A
szenvedéssel ugyanez a helyzet. Vagy önként vállalom, mert Krisztus
szenvedéséből felismerem annak értékét, vagy egyszerűen csak nincs erőm
ellenállni az erőszaknak. A megbocsátásnál viszont nincs ilyen kettősség,
mert az nem fakadhat külső kényszer hatására. Megbocsátani csak
szeretetből, szívből, szívem mélyéből tudok. Vajon van-e bennem akkora
alázat, hogy lemondva a bosszúról, szívből megbocsátok még a
rosszakaróimnak is?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek
mindent; alárendelem magam neked, hagyom, hogy fájdalmaid és szenvedéseid
teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és akaratodhoz simulva
hagyatkozom terád.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-03
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150303.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése