Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea
határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele
szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak:
„Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!" Ő rájuk tekintett, és így szólt
hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak." Útközben
megtisztultak.
Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval
dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És
ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak
meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy
hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?" Aztán hozzá fordult: „Kelj fel
és menj! Hited meggyógyított téged."
Lk 17,11-19
Elmélkedés:
Jézus szavai szerint a meggyógyított egyetlen leprás azért tért vissza,
hogy „hálát adjon Istennek." A leírás szerint ez a hála szól egyrészt
Jézusnak, az Isten Fiának, s ezáltal a leprás kifejezi Jézus istenségében
való hitét. Másrészt szól a mennyei Atyának, aki Jézus személyén keresztül
tesz csodákat az emberekkel. A meggyógyult helyesen ismeri fel, hogy nem
embernek köszönheti gyógyulását, hanem az irgalmas Isten gyógyította meg
őt.
A hálátlan kilenc sorsa ismeretlen marad, s ahogy maga Jézus sem, úgy mi
sem kapunk választ arra, hogy miért nem tértek vissza köszönetet mondani
gyógyítójuknak. A történet mindenképpen azt a figyelmeztetést is magában
hordozza, hogy vegyük észre, amikor Isten segít nekünk, s ne maradjunk
hálátlanok.
A gyermekek ösztönösen, egészen természetes módon mutatják ki köszönetüket
és hálájukat. Ehhez nem kell nagy dolgot kapniuk, hiszen a kicsinek is
éppúgy tudnak örülni és hálásak érte. Idővel aztán a hála érzése lassan
megkopik az emberekben vagy csak egyszerűen elmarad a hála kimutatása.
Sokszor egészen természetesnek tartjuk, hogy kapunk valamit, s nem is
gondolunk arra, hogy kifejezzük köszönetünket. A másik embert biztosan
bántja hálátlanságunk, ahogyan minket is. Jézus is megtapasztalta mind a
hálát, mind a hálátlanságot. Legyünk figyelmesek és mutassuk ki hálánkat
Isten és az emberek felé egyaránt!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó, Istenem, mikor találom meg végre nyugalmamat? Nagyon vágyódik lelkem
tehozzád! De erős leszek, s türelmesen várom azt az órát, melyen isteni
Megváltóm az örök üdvösségre hív. Addig csak az lesz a gondom, hogy neki
tetszően éljek, s szent akaratát teljesítsem. Mindenben Isten akarata
legyen meg, hiszen az övéi vagyunk az időben és az örökkévalóságban. Ámen.
Chantal Szent Franciska
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-12
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141112.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése