2014. november 9., vasárnap

[Evangelium] 2014-11-09

2014. november 9. – Évközi 32. vasárnap, A Lateráni-bazilika felszentelése

Abban az időben: Mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment
Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot
árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort
font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az
ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat
felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne
tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!" Tanítványainak eszébe jutott, hogy
írva van: „Emészt a házadért való buzgóság."
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket
teszed?" Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én
három nap alatt fölépítem!" A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig
épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?" Ő azonban
testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak
eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.
Jn 2,13-22

Elmélkedés:

Isten házában
A mai napon a Lateráni Szent János-bazilika felszentelését ünnepeljük. A
bazilika Róma városában található, a mindenkori szentatyának, mint Róma
püspökének a székesegyháza, valamint „a város és a földkerekség minden
templomának anyja és feje."
Az ünnep evangéliuma a jeruzsálemi templom megtisztításának, a kereskedők
kiűzésének történetét beszéli el, nem elhallgatva Jézus felindultságát.
Felfokozott helyzetekben, amikor megnyilvánul emberi természetünk
hevessége vagy eltölt minket valamiféle indulat és buzgóság, gyakran
elszóljuk magunkat. Itt nem a káromkodásokra vagy más trágár beszédre
gondolok, mert sosem veszíthetjük el annyira önuralmunkat, hogy ne tudnánk
odafigyelni beszédünkre. Az elszólás esetében egyszerűen csak arra
gondolok, hogy felindultságunkban olyan dolgokat is elmondunk, amit más,
nyugodtabb helyzetben nem árulnánk el.
Hasonló történhetett Jézussal is. Miután nagyon megindultan és
meglehetősen hevesen kiűzi a kereskedőket az Isten házából, a mi Urunk
elszólja magát a csodajelet követelő nép előtt és – bár burkoltan, de
mégis felismerhetően - feltámadásáról beszél. Amikor az evangéliumi
beszámolók szerint megjövendöli szenvedését és halálát, általában
feltámadására is tesz utalást, most azonban nem egy ilyen jövendölésről
van szó. Jézus elszólja magát, elárul valamit eljövendő sorsáról, de az
emberek nem értik meg beszédét. Jézus teste lesz az a „templom," amely a
halál nagypénteki rombolása után három nap múlva újjáépül húsvét hajnalán
a feltámadásban.
Jézus, a mennyei Atya Fiaként jogosan tartotta a jeruzsálemi templomot
saját otthonának. A kereskedők egyrészt azért háborodtak fel, mert kiűzte
őket megszokott és jó jövedelmet biztosító helyükről, másrészt azon is
megbotránkoztak, hogy Jézus Isten Fiának tartja magát, hiszen nyíltan a
saját Atyja tulajdonaként beszél arról a templomról, amely hitük szerint
az egyetlen Isten lakóhelye. A mennyei Atya gyermekeiként mi is jogosan
tekintjük saját plébániánk templomát, az Isten házát a mi otthonunknak. E
házba Jézus egyrészt vendégségbe hív minket, hogy saját testét nyújtsa
nekünk lelki ételként, másrészt azt is szeretné, ha igazi otthonra lelnénk
Isten házában, akinek gyermekei vagyunk.
Jézus rejtélyes kijelentést tesz, amikor ezt mondja: „Romboljátok le ezt a
templomot, és én három nap alatt fölépítem!" (Jn 2,19). Szavait nem értik,
mint ahogy cselekedetét sem. A kijelentés értelme rejtve marad egy ideig
mind tanítványai, mind ellenfelei számára. De mindkét csoport jól
megjegyzi azt, s maguk között talán többször meg is vitathatták annak
értelmét. Jézus ellenfeleinek akkor jut eszébe a mondás, amikor vádolják
őt és arra készülnek, hogy halálra ítéljék (vö. Mt 26,61). A kereszt alatt
gúnyos hangnemben szintén felemlegetik mondását az arra járók (vö. Mt
27,40). Az ő számukra tehát még ekkor, azaz a keresztre feszítéskor sem
válik világossá e szavak értelme.
Jézus tanítványainak viszont néhány nappal később, a feltámadást követően
eszébe jut az egykor tett állítás, s megértik, hogy saját feltámadását
jövendölte meg előre Mesterük. A feltámadás hitünk számos titkát világítja
meg. A feltámadt Krisztus hirdeti, hogy Isten jelen van a világban. Jelen
van mindenütt, ahol ott van a Feltámadott.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus! Te valóságosan jelen vagy az Oltáriszentségben, jelen vagy
templomainkban. Minden templom az igaz Isten imádására és tiszteletére
szolgáló hely, jelenléted helye, a hívő közösség helye, a veled való
találkozás helye, az irgalom helye. Jelenléted, közelséged miatt
templomainkban mindannyian otthon érezhetjük magunkat. A templom számunkra
egy kis földi mennyország. Segíts minket, hogy a mennyei Atya földi
házából az ő örök házába, a mennybe jussunk!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-09
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141109.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum