Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról
hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre
Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek
voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha
nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt
gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony
és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél?
Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is
mindnyájan."
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében.
Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt
vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a
fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így
válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha
terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod."
Lk 13,1-9
Elmélkedés:
Jézus korában elterjedt volt az a felfogás, hogy az embert érő
szenvedések, beleértve a betegségeket is, valamint a különféle tragédiák
oka minden esetben az emberek személyes bűne. Azért éri őket a baj, mert
bűnösök. Lehet, hogy vétkük nem nyilvánvaló mások számára, de ha baj érte
őket, ebből arra lehet következtetni, hogy nem kedvesek Isten előtt. E
nézet szerint minél nagyobb baj ér valakit, annál nagyobb volt a bűne.
Jézus helyteleníti ezt a nézetet. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra,
hogy a tragédiák kapcsán érdemes volna elgondolkoznia mindenkinek és
bűnbánatot tartania.
Amikor Jézus hasonlatokat mond arról, hogy az embernek a bűnbánat és a
jócselekedetek gyümölcseit kell teremnie, – miként a fák gyümölcsöt
érlelnek – akkor az Istennel való együttműködésünkre gondol. Isten nélkül
ugyanis elszakadnánk az éltető erőforrástól, a teremtő erőtől, a
növekedést és fejlődést biztosító hatalomtól, s erőtlenné, élettelenné és
terméketlenné válnánk. Isten teremtő együttműködésre hívja minden
teremtményét, közülük is legfőképpen magát az embert. Aktív együttműködés
ez a Teremtővel, ugyanakkor mégsem a miénk az érdem, hanem Istené. A
megtérés, a lelki újjászületés nem rajtunk múlik, hanem Istennek
köszönhető. Ne azt várjuk, hogy eljöjjön a gyümölcsérés ideje! Mert a
megtérés ideje most jött el számomra. Az irgalmas Atya most akar magához
ölelni és megbocsátani.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Égi Édesanyám, oltalmazd meg Magyarországot, püspökeinket, papjainkat,
családtagjainkat, közösségünk minden egyes tagját és az egész magyar
egyházat. Mindazoknak, akik még nem tudnak hinni, a Szentlélek ereje és
világossága által add meg az élő hit kegyelmét, hogy ez az ország Mária
országa, a Te országod legyen továbbra is. Tisztíts meg minket a bűntől és
vezess el bennünket Szent Fiadhoz, Jézushoz!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-25
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141025.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése