Abban az időben Jézus így szólt a sokasághoz: Ha látjátok, hogy nyugaton
felhő támad, mindjárt mondjátok: „Eső jön!", és úgy is történik. Ha déli
szél fúj, azt mondjátok: „Hőség lesz!", és megjön az is. Képmutatók! Az ég
és föld jeleiből tudtok következtetni; a mai idők jeleit miért nem
ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság? Amikor
ellenfeleddel a hatóságokhoz mégy, igyekezzél még az úton kibékülni vele,
hogy a bíróhoz ne hurcoljon. Mert ha a bíró elé visz, akkor a bíró átad a
börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vet téged. Mondom neked, ki nem
szabadulsz onnan, amíg tartozásodat az utolsó fillérig le nem fizeted.
Lk 12,54-59
Elmélkedés:
Az emberek egymással való kapcsolataikban különféle jeleket használnak.
Maga a beszéd és az írás is ilyen jelnek számít. A jelek nem feltétlenül
titkos dolgok, de csak az érti meg őket, aki ismeri jelentésüket és
helyesen képes őket alkalmazni. Az ember megtanult olvasni a természet
jeleiből, azaz megfigyelt bizonyos visszatérő jelenségeket, összegyűjtötte
tapasztalatait és ezekből következtetéseket von le a jövőre vonatkozóan.
Hosszabb ideig tartó megfigyelésekre és a népi bölcsességre alapozott, az
időjárásra vonatkozó jelekről beszél Jézus a mai evangéliumban, amelyek
alapján az emberek előre meg tudták mondani, hogy milyen idő várható.
Mégsem csupán a modernkori meteorológia előzményeiről vagy kezdeteiről
beszél, hanem jelképes értelemben az idők jeleiről.
A vallásos ember saját életében és környezetében bizonyos dolgokat isteni
jeleknek tulajdonított már a régi időkben is és most is. Isten mindig
olyan jeleket ad, amelyek alkalmazkodnak emberi természetünkhöz, s éppen
ezért észrevehetőek és érthetőek számunkra. Olyan jelek ezek, melyek
üdvösségünket segítik, s amelyek egyúttal az ő jelenlétét és szeretetét
jelzik. Végzetes lehet az, ha valaki nem akar tudomást venni a
figyelmeztetésekről és vakon megy előre, hogy megvalósítsa saját
elképzeléseit.
Észreveszem-e a jeleket? Értem-e, hogy mit üzen nekem Isten általuk?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenem, add meg nekem, hogy önmagam mindenki szolgájának tartsam. Amikor
csak tehetem, engedelmességben szolgálok, az utolsó helyet választva.
Szolgálok azáltal, hogy nem engedem magam kiszolgálni, hanem szolgálok
másokat, bármit kell is tennem, bármi feladatot ellátnom. Minderre te
magad mutattál példát, aki Isten, Mester és Úr voltod ellenére úgy voltál
az apostolok között, mint aki szolgál. Add, hogy a te példád szerint és
veled együtt én is lelkemet adjam sokak megváltásáért.
Boldog Charles de Foucauld
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-24
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141024.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése