Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados
járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és
szörnyen kínlódik." Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom őt." A
százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,
hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár
alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az
egyiknek: Menj! – elmegy; a másiknak: Jöjj ide! – akkor hozzám jön; és
szolgámnak: Tedd ezt! – és megteszi."
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez:
„Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben.
Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és
asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, a
választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírnak majd, és
fájdalmukban csikorgatják fogukat." A századosnak pedig azt mondta Jézus:
„Menj, és legyen úgy, amint hitted." És meggyógyult a szolga még abban az
órában.
Ezután Jézus Péter házába ment. Látta, hogy annak anyósa lázas betegen
fekszik. Megérintette kezét, mire a láz elhagyta őt. Fel is kelt, és
szolgált neki. Amikor beesteledett, sok, ördögtől-megszállott embert
vittek Jézushoz. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és minden beteget
meggyógyított, hogy beteljesedjék Izajás próféta jövendölése:
„Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta."
Mt 8,5-17
Elmélkedés:
A mai evangéliumi történetet egy leprás gyógyítása előzi meg. (Jézus szíve
tegnapi ünnepe miatt ezt nem olvastuk.) A leprás esetében Jézus
megparancsolja, hogy a meggyógyult személy pontosan tartsa meg azokat a
zsidó előírásokat, amelyeket a mózesi törvény a tisztulás esetére
meghatároz.
A százados szolgájának meggyógyításakor – erről szól a mai örömhír – nincs
szükség semmilyen kötelező szertartásra, de még közvetlen cselekedetre sem
Jézus részéről. A pogány katonatiszt tapintatosságáról tanúskodik, hogy
nem ragaszkodik ahhoz, hogy a zsidó Jézus belépjen házába, mert akkor a
törvények szerint tisztátalanná válna.
Jézus e szavakkal dicséri meg őt: „ekkora hitet senkinél sem találtam
Izraelben" (Mt 8,10). A hit isteni ajándéka mellett azonban emberi
szempontok is lehettek a katona kérésének hátterében. A fegyelemhez és
parancsokhoz szokott katonatiszt feltételezi, hogy a kimondott szónak
hatása van. Bár parancsnok, e helyzetben beismeri tehetetlenségét, ő nem
tud segíteni szolgáján, ezért kér segítséget Jézustól. Ezen emberi
szempontok mellett azonban mégis a hite az a döntő elem, amelyre alapozva
Jézus csodával gyógyítja meg szolgáját. Hitvallása olyannyira jelentős,
hogy bekerült a szentmisébe, és a szentáldozás előtt ezeket a szavakat
imádkozzuk. Méltatlanságom ellenére minden szentmisében eljön hozzám
Jézus. Hívom-e a szívembe? Hogyan fogadom őt?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mindenható Istenünk! Hálatelt szívvel imádunk, magasztalunk és dicsőítünk
Téged! Mutasd meg nekünk szeretetedet! Urunk Jézus, igaz közbenjárónk az
Atyánál! Te jól ismersz minket és ismered szükségleteinket. Engedd csak
azt kérnünk, ami javunkra szolgál, s ami lelkünk üdvösségéhez szükséges.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140628.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése