2014. május 31., szombat

[Evangelium] 2014-05-31

2014. május 31. – Szombat

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom
nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.
Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy
örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra,
amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról.
Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én
kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is
szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az
Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az
Atyához.
Jn 16,23b-28

Elmélkedés:

Kérjetek, és kaptok – szól Jézus egyszerű bátorítása felénk, s ezt az
emberek közti alapszabályt kiterjeszti Istennel való kapcsolatunkra.
Amikor Jézus arra buzdít minket, hogy bátran forduljunk Istenhez
kéréseinkkel, mert meghallgat minket, akkor ezt az imádkozásra érti. Az
embernek elsősorban az imádságban kell Istent és az ő országát keresnie.
Ha lelkünket felemelve imára nyitjuk ajkunkat, valójában mindig Istent
keressük, Isten után vágyakozunk. Tudjuk, hogy bármikor bizalommal
közeledhetünk hozzá, mert nem zárkózik el tőlünk, hanem jóságosan elénk
siet. Isten tudja, hogy mire van szükségünk, mielőtt még bármit is
megfogalmazunk, mégis azt szeretné, hogy elinduljunk felé, megszólítsuk őt
és megtaláljuk őt az imádságban. Kéréseinket mindig Jézus nevében intézzük
hozzá!
A kéréshez alázat szükséges. Be kell ismernünk, hogy magunktól semmit sem
tehetünk, és Isten segítsége nélkül nem sokra vihetjük. Kérésünkkel
elismerjük, hogy rászorulunk az ő kegyelmére, és nincs meg mindenünk, ami
biztosíthatná örömünket, boldogságunkat. Csak a gőgös ember gondolhatja,
hogy mindene megvan és nincs szüksége az Istenre. Legyünk tehát alázatosak
és kicsinységünk tudatában forduljunk Istenünkhöz, hogy Krisztus és az ő
szeretete legyen nagy bennünk. Kérjünk bátran, és Isten meg fogja mutatni
nagylelkűségét.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Te szeretsz engem a szenvedésben is! Uram, hiszek irántam való
jóságodban és szeretetedben. Biztosan tudom, hogy te gondoskodsz rólam.
Sok kegyetlenség van a világban. De a világ minden természetes
összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem, hogy
te vagy a világ Ura és Teremtője. Hiszem, hogy minden a te kezedben van,
minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm,
hogy te vagy az állandó változásban az élet nyugvópontja, amelyhez
tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van benned, és így a jövőm
nincs a véletlenre bízva.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140531.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum