A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján
maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy
Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül
hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az
Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem
a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy
megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték
tőle: „Mester, mikor jöttél ide?" „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte
Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert
ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely
megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia
adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta." Erre megkérdezték tőle: „Mit
tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?" „Istennek az tetszik –
válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött."
Jn 6,22-29
Elmélkedés:
A kenyérszaporítás csodája érdekes reakciót vált ki az emberekből. Nem
egyszerűen azokból, akik esetleg hallottak róla, hanem azokból, akik aktív
részesei voltak a csodának és ehettek a Jézus által adott ételből. Az
emberek keresni kezdik azt a személyt, aki nekik a kenyeret adta. Ezt a
vágyat Jézus helyes irányba tereli azzal, hogy az őt kereső és megtaláló
emberektől azt kéri, hogy mindig a mennyei Atya tetszését keressék és
legfőbb szándékuk az örök élet elnyerése legyen.
A csodát követő keresés ténye rávilágít arra, hogy a lelki éhség nagyobb
az emberben a testinél. Jézus küldetése éppen az, hogy olyan kenyeret
adjon, amely a lelki éhséget csillapítja és az örök élet felé irányít. Az
örök élet eledelét az Oltáriszentségben ismerhetjük fel, amely szentség
megvalósítja a lelki kapcsolatot az Úr és Egyháza, Jézus és miköztünk.
A földi kenyérrel tett egykori csodához hasonlóan Krisztus az ő papjai
által mindennap újabb csodát tesz, amikor az Oltáriszentségben önmagát
adja a világnak, a benne hívőknek. Ez az eledel valóban maradandó és
megmarad az örök életre. Ha egyszer megízleltük e szent, élő,
átváltoztatott kenyeret, s megéreztük, hogy általa részesedünk Krisztus
életében, akkor minden vágyunk az lesz, hogy ez az együttlét az örök
életben folytatódjon. Keresem-e nap mint nap Krisztust, aki önmagát adja
nekem az Oltáriszentségben?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne
gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk
Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat.
Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig
leborulni Istenséged titka előtt.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140505.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése