Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat
két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy
ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az
Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az
életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy
mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek
az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek,
hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet
azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel
is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a
mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek.
Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy
ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe
kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább,
kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit
igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti
mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az
Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok
hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik
magáról! Elég a mának a maga baja."
Mt 6,24-34
Elmélkedés:
Gondviselés és megbocsátás
A mai vasárnapon az isteni gondviselésről tanít Jézus az evangéliumban.
Nézhetnénk önmagában is a gondviselés témáját, de kössük most mégis az
ellenségszeretethez, amelyről egy héttel ezelőtt elmélkedtünk. Egy kis
történettel kezdjük. A szerzetes egyszer a kolostor vezetőjéhez fordul:
„Megsértett egy szerzetestestvér és most bosszút akarok állni." „Hagyd ezt
inkább Istenre és felejtsd el a dolgot" – válaszolta az apát. De ő
erősködött: „Nem nyugszom addig, amíg bosszút nem állok a sérelemért."
Mire az apát: „Rendben. Akkor most imádkozzunk együtt! Istenünk, nincs
szükségünk arra, hogy gondunkat viseld, mert magunk fogunk bosszút állni."
A szerzetes megértette a rövid ima mondanivalóját és lemondott
szándékáról. A példázatból semmiképpen se vonjuk le azt a téves
következtetést, hogy a szerzetes annak reményében mondott le a bosszúról,
hogy majd Isten helyette kellőképpen megbünteti az illetőt és azt se
higgyük, hogy Isten bosszúálló.
Ez a kis történet nem csak azt tanítja, hogy a minket bántalmazóknak
bocsássunk meg szívből, hanem rávilágít arra is, hogy nem érdemes
sorsunkat kezünkbe vennünk, mert ezzel kizárjuk életünkből a gondviselést.
A megbocsátás mellett életünk más területeire is igaz: nem tudunk mindent
az irányításunk alá vonni. Nem tudunk mindent a magunk erejéből elérni.
Nem tudunk minden helyzetben igazságot szolgáltatni. Bizonyos területeket
át kell engednünk Istennek. Ez történhet azért, mert kényszerűen
elismerjük tehetetlenségünket, gyengeségünket, de történhet annak belátása
eredményeként is, hogy életünknek Isten kezében van a legjobb helye. Ezt
nevezzük a gondviselésbe vetett bizalomnak. Hisszük, Isten jól tudja, mire
van szükségünk a földi és az örök boldogsághoz s mindezt megadja,
biztosítja számunkra. Nem csupán megteremtett, életre hívott minket, hanem
megad mindent, ami az élethez szükséges. A gondviselésben való hit azt
jelenti, hogy Isten szeretetére bízzuk magunkat. Ez természetesen nem azt
jelenti, hogy ezentúl nem kell semmit tennünk, nem kell dolgoznunk, mert
majd Isten minden este betol hozzánk egy jól megrakott bevásárlókosarat és
rendezi villanyszámlánkat. És nem is azt jelenti, hogy mostantól nyugodtan
lehetünk vakmerőek a közlekedésben, nem kell óvatosnak vagy
elővigyázatosnak lennünk, mert Isten akkor is megóv bennünket minden
balesettől és bajtól, ha felelőtlenül viselkedünk. Az ilyen vélekedések a
gondviselés félreértéséből fakadnak.
Mit értsünk tehát gondviselés alatt? Jézus szavaiból érdemes kiindulnunk,
aki ezt mondta: „Ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit
isztok. Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba
sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket" (Mt 6,25-26). A
gondviselésben való hit azt jelenti, hogy tudatában vagyunk annak, hogy
Isten figyel ránk, nem hagy magunkra, főként akkor nem, amikor
megpróbáltatások érnek minket. Azt jelenti, hogy a nehézségek ellenére is
hűségesek maradunk Istenhez, aki védelmezi életünket, erősít minket a
kísértések idején, nem engedi, hogy a kárhozatra jussunk, hanem az
üdvösség biztos útján vezet minket. A gondviselés Isten irántunk való
szeretetének mindennapi megnyilvánulása. A gondviselés jel számunkra, hogy
keressük és megtaláljuk Istent. A gondviselés gyógyszer számunkra a bajban
és betegségben. A gondviselés támasz számunkra, amikor erőnket gyengülni
érezzük. A gondviselés vigasztalás, amikor elveszítjük szeretteinket. A
gondviselés ajándék, hogy élni tudjunk. A gondviselés forrás, amely
hitünket táplálja. A gondviselés megnyugvással tölt el minket, ha saját
halálunkra és örök életünkre gondolunk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Gondviselő Istenünk! Te szeretetből teremtettél meg minket és életünk
minden napján kimutatod irántunk szeretetedet. Adj nekünk éleslátást és
bölcsességet, hogy észrevegyük szereteted jeleit, mindazt, amivel testi és
lelki fejlődésünket segíted és az üdvösség felé vezetsz minket! Oszlasd el
félelmeinket, aggódásainkat és bizonytalanságainkat! Segíts, hogy
bizalommal tekintsünk jövőnk felé és teljes bizalommal adjuk életünket
neked! Gondoskodj rólunk, családunkról, szeretteinkről és minden emberről!
Mutasd meg jóságodat minden ember felé!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140302.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése