Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Hallottátok, hogy a
régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom
nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged
jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a
ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire
kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt
akar, el ne fordulj tőle.
Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld
ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket,
tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért,
akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei
Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad
mind az igazaknak, mind a bűnösöknek.
Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a
jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek
köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is?
Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei
Atyátok!
Mt 5,38-48
Elmélkedés:
Új parancs
Az elmúlt vasárnapi elmélkedésben már utaltunk arra, hogy a szeretet Jézus
által hozott új törvénye felülmúlja az ószövetségi törvényt, és
visszavezet minket a törvények eredeti szándékához, tehát ahhoz, amiért
Isten megteremtette a világot és az embert. A mai evangélium ezt a
gondolatot viszi tovább. Jézus minden emberre, még az ellenségre is
kiterjeszti a szeretet törvényét. Az ószövetségi törvény az egyenlőség és
az arányosság elvét tiszteletben tartva megengedte az ellenség
bántalmazását. A jót jóval, a rosszat rosszal lehetett viszonozni. Ezt
fejezte ki a „szemet szemért, fogat fogért" elv, amelyet Jézus említ. A
gyakorlatban ez az jelentette, hogy aki barátságosan közeledik, ahhoz
szeretettel közeledünk, aki viszont rosszat tesz nekünk, azzal nem
szükséges jót tennünk. Ezt a régi szemléletmódot és gyakorlatot írja felül
a szeretet mindenkire kiterjedő törvénye. Jézus így fogalmaz: „Ha valaki
arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat" (Mt 5,39). Majd
így folytatja: „Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és
gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek
ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket,
imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket" (Mt 5,43-44). E
szavaihoz kapcsolódik még, amit az Úr az utolsó vacsorán mondott: „Új
parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek
titeket, úgy szeressétek ti is egymást" (Jn 13,34). Ez utóbbi kijelentés
fényében értjük meg igazán, hogy Jézus nem csupán beszélt a tökéletes
szeretetről, arról, hogy ne viszonozzuk a minket bántalmazók erőszakát,
hiszen ő éppen ezt a tökéletes szeretetet valósította meg, amikor vállalta
a szenvedést és a kereszthalált.
A bántalmazások esetén – legyenek azok csupán szóbeliek vagy súlyosabb
esetben tettlegesek – sok emberből azonnal feltör az indulat. Nem csupán
ösztönösen védekezünk, és ehhez természetesen jogunk is van, hanem
mindjárt felébred bennünk a vágy, hogy viszonozzuk a támadást,
szembeszálljunk azzal, aki bánt minket. Komoly próbatétel, kihívás
számunkra, hogy ezt az ösztönös viselkedést legyőzzük magunkban, és a
későbbiekben se kezdjük el azon törni a fejünket, hogy majd alkalomadtán
miként tudunk bosszút állni. Így érthetjük meg, hogy az ellenségszeretet
alapja a megbocsátás, mégpedig a tökéletes megbocsátás. Elfelejtem a
sérelmeket, kitörlöm emlékezetemből a bántásokat, nem gondolok arra többé,
hogy milyen rosszindulatból fakadó cselekedetet kellett elszenvednem. A
tökéletes megbocsátás a kiindulópontja annak, hogy ne viszonozzam a
rosszat, hanem jót tegyek azzal is, aki ellenségének tekint engem. Sokan
arra hivatkoznak, hogy ez nehéz, sőt lehetetlen. Igen, lehetetlen annak,
aki nem tud megbocsátani. De lehetséges annak, aki valóban megbocsát.
Érdemes elgondolkoznunk azon, mennyiféle okot szoktunk felsorolni arra,
hogy miért nem viselkedtünk valaki iránt szeretettel. Kitalálunk
mindenfélét, felhozunk vélt és valós sérelmeket egyaránt. Százféle,
ezernyi magyarázatot kitalálunk, hogy igazoljuk magunkat, miért
viselkedtünk közömbösen vagy bántóan. A végtelenségig tudjuk sorolni, hogy
miért nem tartunk valakit méltónak a szeretetünkre. Felejtsük el mindezt!
Hiszen a mérleg serpenyőjébe ugyanannyi okot tudnánk elhelyezni, hogy
miért kötelességünk a szeretet gyakorlása. De mégse soroljuk ezeket, hanem
csak egyet tegyünk oda: Jézus úgy szeretett minket, hogy meghalt értünk.
Mi okunk lehet ezek után arra, hogy bárkitől is megtagadjuk a szeretetet?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus! Te a tökéletes szeretetre adtál példát, amikor nem ütöttél
vissza annak, aki megütött téged, nem köpted le azokat, akik leköpdöstek.
Még szavakkal sem viszonoztad a téged gúnyolók rosszindulatát. Nem
bántottad azokat, akik megostoroztak, fejedre töviskoszorút nyomtak, a
kereszt hordozására kényszerítettek és a keresztre szegeztek. Az Atyához
imádkoztál értük és szívből megbocsátottál nekik. Taníts minket, Urunk a
tökéletes szeretetre és a megbocsátásra! Életed és halálod adjon erőt,
hogy senkit ne tekintsünk ellenségnek és a szeretetet mindenkivel szemben
gyakoroljuk.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140223.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése