2014. február 9., vasárnap

[Evangelium] 2014-02-09

2014. február 9. – Évközi 5. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ti vagytok a föld sója.
De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy
kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A
hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy
a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson
mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt,
hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!"
Mt 5,13-16

Elmélkedés:

Időszerű példázat
A II. Vatikáni zsinat dokumentumait vagy más, hivatalos egyházi
megnyilatkozásokat olvasva könnyen észrevehetjük ezen írások nyitott
jellegét. Nem kívánnak végérvényes definíciókat adni. Nem zárnak le
véglegesen nyitott kérdéseket. Nem döntenek el régóta vitatott teológiai
kérdéseket. Inkább irányt mutatnak. Ebben az értelemben az évszázadok óta
tartó párbeszéd folytatásai, mert a valódi párbeszédnek nem lehet az a
célja, hogy bizonyos kérdések eldöntésével lezárják magát a párbeszédet
is. Az isteni kinyilatkoztatás megértése terén, Isten titkainak
felfedezésekor szintén nem lehet cél, hogy örökre megváltoztathatatlan
módon fogalmazzunk meg igazságokat. Nem arról van szó, hogy az igazság
megváltoztatható, torzítható vagy elferdíthető, hanem a nyitottságról,
hogy a későbbiekben még jobban megismerhetünk valamit. A
természettudományok területén szintén megfigyelhető ez a nyitottság, mert
az újabb kutatások új titkokat tárnak fel az ember számára és ezeknek
köszönhetően a korábbi elméleteket esetleg módosítani szükséges.
A Szentírás, az evangélium és Jézus kijelentéseinek magyarázatával
kapcsolatban ugyanígy szükség van a nyitottságra. Furcsa volna, ha olyan
megállapításokat tennénk, hogy Jézusnak egy kijelentése ezt jelenti és
minden más nézet helytelen. Nagy hiba volna ilyen módon szűk korlátok közé
szorítani a krisztusi tanítás gazdagságát. Főként az ő példabeszédeire,
hasonlataira igaz ez. Az értelmezési lehetőségek a korok és az emberi
környezet változásával, a kultúra fejlődésével kiszélesednek, ezért
hasznos, ha az adott kor embere számára próbálunk igazságokat,
tanulságokat megfogalmazni belőlük.
Néha meglepődünk azon, hogy Jézus példázatai mennyire időtállóak,
évszázadokon, évezredeken keresztül változatlanok. A só íze nem változik.
Jézus korában is ugyanolyan lehetett, mint manapság és ugyanilyen lesz a
jövőben is. Régen is és ma is ugyanarra, az ételek ízesítésére, illetve
tartósításra használták. A lámpa régen is és ma is azt a célt szolgálta,
hogy világítson. Nyugodtan eltekinthetünk attól a formai különbségtől,
hogy 2000 évvel ezelőtt olajlámpást használtak, ma pedig energiatakarékos
izzókat. Jézus időtálló példázatai megkönnyítik számunkra a helyes
értelmezést.
Ezt olvassuk a mai evangéliumban: „Ti vagytok a föld sója. … Ti vagytok a
világ világossága" (Mt 5,13-14). A világ olykor szinte hihetetlenül gyors
változását, az értékek leértékelését és eközben a maradandó igazságot
keresőket látva tesszük fel a kérdést: mi az Egyház feladata napjainkban?
Ha megelégszünk szokásos figyelmeztetéseink újbóli hangoztatásával, aligha
tesszük azt, amit az Úr kér tőlünk. Ha kisajátítjuk magunknak az üdvösség
útjának felügyeletét és előírásokkal akarjuk kényszeríteni az embereket
arra, hogy az általunk célba vezetőnek tartott úton maradjanak, beleesünk
egy farizeusi csapdába, amiből nincs kiút. Jobb volna tehát a magunk
igazsága helyett Krisztus igazságához ragaszkodnunk. Jobb volna újra
felfedezni a krisztusi igazság gazdag tartalmát és azt, mint világító
fényt felmutatni a világnak. Nemde így tudunk fényes, világító,
megvilágosító példát mutatni? Nem a magunk példáját, hanem Krisztus
példáját! Talán itt az idő, hogy újfajta módszereket alkalmazzunk az
emberekkel való kommunikáció, a párbeszéd, az igehirdetés és az
evangelizáció terén. Talán eljött az idő, hogy új utakat keressünk a más
vallási közösségekkel és felekezetekkel való egység megvalósítása
területén. Talán eljött annak az ideje, hogy ne csupán azt hangoztassuk,
hogy ki, miért van kizárva a szentségek vételéből, hanem megkeressük annak
lehetőségét, hogy az isteni kegyelem az ő életüket is megújítsa a
szentségek által. Talán itt az ideje, hogy a szegények felé új formában
mutassuk ki önzetlen szeretetünket.
Talán ezt jelenti, hogy a föld sójává és a világ világosságává kell
válnunk. Talán így tudjuk keresztényként Isten országát építeni.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A te örömhíred nem csupán helyes emberi magatartást
sugalló bölcsesség, hanem az üdvösségre vezető igazság. Ezt az igazságot
szeretnénk mind jobban megismerni, s erre akarjuk nevelni a következő
generációkat. Elfogadjuk örömhíredet, amelyet az Egyház közvetít számunkra
és ahhoz igazítjuk életünket. Segíts, hogy hűségesek legyünk hozzád és
örömhíredhez! Adj bizalmat az emberek szívébe, amikor igazságodat
jószándékkal hirdetjük nekik! Segíts, hogy hitelesen tegyünk rólad
tanúságot a világban és szeretetedet sugározzuk mindenki felé! Te légy
bennünk a fény, hogy világosság legyünk az emberek számára!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140209.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum