Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben,
íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a
zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy
hódoljunk előtte." Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele
egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és
megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így
válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert
belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek." Erre
Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta
tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
„Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha
megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!"
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag,
amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház
fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek.
Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre
borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és
ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban
utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek
vissza országukba.
Mt 2,1-12
Elmélkedés:
Utat keresünk
Az elmúlt években, évtizedekben Magyarországon az első januári vasárnapon
tartottuk Urunk megjelenésének ünnepét, hogy a hívek nagyobb számban
tudjanak részt venni rajt. Az idei évtől a világegyház gyakorlatának és a
liturgikus rendnek megfelelően mi is visszatérünk ahhoz a hagyományhoz,
amely szerint január 6-án tarjuk meg az ünnepet. Az Urunk megjelenése
elnevezés azt jelenti, hogy a karácsonykor született Jézus istensége
megmutatkozik, kinyilvánul, megjelenik az emberek számára. A kora
keresztény időkben volt egy olyan téves elképzelés, amely szerint Jézus
csak ember volt, amikor megszületett, és később, egészen pontosan a
megkeresztelkedésekor vette magára az isteni természetet, mintegy ekkor
fogadta őt fiává a mennyei Atya. Ezen tévedés ellensúlyozására terjedt el
az Egyházban Urunk megjelenésének napja. Hitünk szerint ugyanis Jézus az
idők kezdete óta, örökké Fia az Atyának, s nem csupán később lett azzá.
Hitünk szerint Jézus az ő emberré válásának első pillanatától kezdve
valóságos ember és valóságos Isten, s nem mondhatjuk azt, hogy emberként
született meg, de a keresztség által Istenné avatta őt a mennyei Atya.
A kezdeti időkben az Egyház három eseményt ünnepelt e napon: Jézus
megkeresztelkedését, a kánai menyegzőn végzett első csodáját, valamint a
napkeleti bölcseket. E három, egymástól független esemény közös eleme,
összekötő kapcsa éppen Jézus istensége. A kereszteléskor ugyanis a mennyei
Atya kinyilvánította, hogy Jézus az ő Fia, azaz Isten. A kánai csoda
alkalmával, azaz a víz borrá változtatásakor Jézus megmutatta isteni
erejét. A bölcsek hódolata pedig azt jelzi, hogy a pogány népek számára is
megjelenik az Üdvözítő, ők is felismerik a betlehemi Gyermekben az Istent.
Az ünnephez kapcsolódó számos imádságunkban mind a mai napig szerepel e
három esemény, még akkor is, ha napjainkban csupán a bölcsek hódolatára
emlékezünk.
Az evangélium a bölcsek történetét mondja el. Nem sokkal Jézus születését
követően pogány származású bölcsek érkeznek Jeruzsálembe, akik az
újszülött királyt keresik, mivel „látták csillagát napkeleten." Nincs szó
sem királyokról, sem csillagászokról s főként nem mágusokról. Lehettek
akár királyok is, hiszen gazdag ajándékuk utalhat erre. Lehettek
csillagokat kutató személyek, hiszen egy égi jelenségre hivatkoznak.
Lehettek akár hárman is, hiszen háromféle ajándékot hoznak: aranyat,
tömjént és mirhát. De mindezek nem biztosak. Abban viszont az evangéliumi
beszámoló alapján biztosak lehetünk, hogy bölcsek voltak, s ez nem csupán
azt jelenti, hogy tudós, okos, bölcs emberek, hanem azt is magába
foglalja, hogy bölcsen viselkedtek, amikor meglátták a különleges égi
jelenséget és ennek hatására kutatni kezdték jelentését, illetve
keresésére indultak annak a személynek, akinek születését jelezte a
csillag. Figyelni az Isten által mutatott jelekre, megérteni azok
jelentését, elindulni azon az úton, amelyet az isteni jel mutat, ez az
igazi bölcsesség!
A mai napon lélekben mi is útra kelünk a napkeleti bölcsekkel együtt.
Elindulunk Betlehembe, ahová minket is a csillag fénye vezet. Nem aggódunk
az út fáradalmai miatt, hanem bátran haladunk, mert Isten szeretete vonz
bennünket. Egyetlen utat keresünk, azt, amely Istenhez vezet. Egyetlen
úton akarunk haladni, azon, amelyet Isten mutat nekünk. Keresni az
Istenhez vezető utat, határozottan haladni az üdvösség útján, soha nem
letérni az örök élet felé vezető útról, ez az igazi bölcsesség!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! A napkeleti bölcsekkel együtt indulunk útnak. Te
vagy a célunk, hozzád szeretnénk eljutni, s tudjuk, hogy te szüntelenül
vársz minket. Nem a kíváncsiság vezet minket, hanem a veled való
találkozás őszinte vágya. Vállaljuk azt a hosszú és fáradságos lelki utat,
amelyen hozzád juthatunk. Irányíts minket magadhoz! Mutass nekünk jelet,
hogy le ne térjünk az útról! Add, hogy felismerjük istenségedet és
alázattal fejezzük ki előtted hódolatunkat. Ajándékul ma szívünk
szeretetét hozzuk eléd, Istenünk és Megváltónk.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140106.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése