Abban az időben vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A
farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez szóba
áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük."
Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek
száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a
kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem
találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja
barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert
megtaláltam elveszett juhomat." Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz
a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs
szüksége megtérésre.
Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem
gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg
nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a
szomszédasszonyokat, és azt mondja: „Örüljetek velem, mert megtaláltam
elveszett drachmámat." Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így
örülnek majd egy megtérő bűnösnek."
Lk 15,1-10
Elmélkedés:
Szent Lukács evangéliumának 15. fejezetében három példabeszédet találunk,
amelyek tanításuk tekintetében szorosan kapcsolódnak egymáshoz, tudniillik
az Isten irgalmáról szólnak nagyon szemléletes módon. Az első az elveszett
bárányról, a második az elveszett pénzről, a harmadik pedig az elveszett
fiúról (magyar fordításban tékozló fiú) szól.
A bárányok esetében százból veszik el egy, a pénz esetében tízből szintén
egy, illetve a két fiú közül veszik el az egyik. A pásztornak fontos az
egyetlen elveszett bárány, ezért elindul, hogy megkeresse. Az asszonynak
is fontos az egyetlen elveszett pénzdarab, ezért nem nyugszik, amíg meg
nem találja. Az atyának fontos az elveszett fia, minden nap hazavárja őt.
Istennek fontos az egyetlen elveszett ember, aki talán én vagyok. Az
irgalomban gazdag Isten senkit sem akar elveszíteni.
Miként a pásztor keresi az elveszett bárányt, úgy keresi Isten a bűnös
embereket. Az irgalmas Atya minden embernek felkínálja a megtérést és a
bűnbocsánatot. Korunkban sok ember, aki tudatára ébred bűneinek, keresi a
lehetőséget a szabadulásra, de nem találja. Nem találja, mert nem Istennél
keresi. Sokan nem tudják, hogy ki adhatja meg nekik a bűntől való
szabadulást. Sokan arra törekszenek, hogy elnyomják magukban a bűntudatot,
de ilyen módon nem szabadulhatnak meg a bűn terhétől. Az Egyház – miközben
maga is rászorul Isten irgalmára – szüntelenül hirdeti, hogy Isten
irgalmas és örömmel megbocsát mindenkinek. Ugyanakkor Krisztustól kapott
küldetésének megfelelően közvetíti Isten megbocsátását az emberek felé. A
Hit évében tegyünk tanúságot az irgalmas Istenről, hogy bűneiktől
szabadulni akaró testvéreink a bűnbocsánat szentségében rátaláljanak az
irgalmas Istenre.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Istenünk! Csodálatos képességekkel áldottad meg az embereket és
bizalmad jeleként arra kérsz bennünket, hogy embertársaink szolgálatára
álljunk. Segíts minket, hogy minden adottságunkkal önmagunk és mások
üdvösségét segítsük, s ezáltal dicsőséget szerezzünk neked. Hűséges
szolgáid akarunk lenni, akik szolgálatunk jutalmaként eljuthatunk az örök
életre.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131107.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése