2013. november 3., vasárnap

[Evangelium] 2013-11-03

2013. november 3. – Évközi 31. vasárnap

Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű
gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni
Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát
előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett
elhaladnia.
Amikor Jézus odaért, felnézett, és megszólította: „Zakeus, gyere le
gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom." Erre ő sietve lejött, és
örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték:
Bűnös embernél száll meg. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt:
„Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben
megkárosítottam, négyannyit adok helyette."
Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is
Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami
elveszett."
Lk 19,1-10

Elmélkedés:

Jézus tekintete
A filmvetítésnek vége, az emberek özönlenek ki a mozi teremből. A
következő vetítésre érkezők már odakint tolonganak, izgatottan várják,
hogy ők is megtekinthessék a filmet. Várakozás közben nézegetik a kifelé
jövők arcát, akik egymással a friss élményről vidáman beszélgetnek. Látva
örömöket, mosolygó tekintetüket a várakozókban még inkább felébred a vágy,
hogy végre ők is részesüljenek a film által nyújtott élményben. Bocsánat e
profán példáért, mert az Isten-élmény messze felülmúl minden moziélményt,
de a templomban a gyóntatószék előtt várakozókban is hasonló várakozás,
vágyakozás élhet. Látják a gyóntatószékből kilépők felszabadult
tekintetét, az öröm, a megtisztulás, a lelki újjászületés érzése sugárzik
róluk, s ők is vágyakoznak minderre. Megtapasztalni Isten irgalmát,
magunkon érezni Isten tekintetét, csodálatos érzés, ahogyan ezt az
evangélium főszereplője is érezhette. S ha ez öröm sugárzik rólunk, akkor
másokban is felébred az irgalmas Istennel való találkozás vágya.
Zakeusnak, a Jerikóban élő vámosnak történetét olvassuk a mai vasárnap
evangéliumában. Zakeus egy kíváncsi ember, aki látni akarja Jézust. Nem
akar vele találkozni, nem akar vele beszélni, nem gondolja, hogy életébe
valami változást hozhat Jézus, ő csak egyszerűen látni akarja. Alacsony
termete miatt felmászik egy út menti fára, mert abban bízik, hogy a fa
tetejéről megláthatja majd Jézust. A helyzet megalázó számára. Az emberek
biztosan gúnyolni kezdték, amikor meglátták őt a fa tetején. Amúgy is
csúfolhatták alacsony termete miatt, és lenézték foglalkozása miatt is,
mert vámszedőként kiszolgálta az elnyomó rómaiakat. Haragudtak rá, mert
mindenkit becsapott és magas vámot kért, hogy nagyobb legyen a saját
haszna. Zakeus nevetségessé teszi magát, mert egy felnőtt férfihoz
méltatlan volt, hogy fára másszon mások előtt. Ő mégsem törődik az
emberekkel, mert egyetlen vágy él benne: látni szeretné Jézust.
A hívőket sokszor kinevetik, kigúnyolják vallásosságuk miatt. A nem hívők
azon viccelődnek a hátuk mögött, hogy templomba járnak. Ostobának tartják
őket, mert becsületes munkával és nem ügyeskedéssel akarják biztosítani
családjuk megélhetését. Lenézik őket, mert nem mennek bele a kicsinynek
tűnő csalásokba. Maradinak tartják őket, mert ragaszkodnak a hagyományos
értékekhez. Zakeus példája adjon bátorítást mindazoknak, akik hitük,
vallásosságuk miatt ilyeneket vagy hasonlókat kénytelenek átélni! Nem
érdemes törődni a gúnyolódókkal. Ne engedjük, hogy a nem hívők eltompítsák
szívünkben az Isten-látás vágyát!
Zakeus látni szeretné Jézust. Jézus pedig észre veszi őt a tömegben. Ettől
kezdve a történet új helyszínen folytatódik, az utcáról Zakeus házában
találjuk magunkat. A helyszín változása már utal a Zakeusban végbemenő
lelki változásra. Jézus betér az ő házába és itt újabb lelki lépést tesz a
korábban mindenki által megvetett ember. Ígéretet tesz, hogy vagyona felét
szétosztja a szegényeknek és bőséges kártérítést ad mindazoknak, akiket
korábban megkárosított. Megtérésének komoly jele, bizonyítéka ez.
Megtapasztalta, hogy milyen nagy az Isten irgalma iránta, s most ő is
megmutatja, hogy tud irgalmas lenni az emberek felé.
Lassan a Hit évének végéhez közeledünk. Mit használt ez az év?
Eljutottunk-e egy személyes hitvallásra? Erősödött-e a hitünk?
Törekedtünk-e hitünk tartalmának, igazságainak, titkainak mélyebb
megismerésére? Láttuk-e Jézust? Találkoztunk-e vele? A Hit évének utolsó
heteiben és később is van időnk, hogy Jézust keressük. Van időnk olyan
helyet keresni, ahonnan megláthatjuk őt és ő is megláthat minket. Van még
idő „fára mászni." Csak ne legyen késő! Csak nehogy időközben továbbmenjen
Jézus! Nehogy elszalasszuk a találkozás lehetőségét! Jézus tekintete a
szívembe megtérést, az életembe üdvösséget hozhat. Jézus tekintete a hit
ajándékát adhatja nekem.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Istenem, add nekem a kegyelmet, hogy téged keresselek és felébredjen
szívemben a vágy, hogy téged lássalak. Ne engedd, hogy bármi is
megakadályozzon abban, hogy megpillanthassalak téged, s te rám emeld
irgalmas tekinteted. Az üdvösség pillanata akkor köszönt be, amikor e két
tekintet találkozik. Akkor lelem meg a boldogságot, ha isteni irgalmad rám
talál, s ezzel új élet kezdődik számomra. Hiszem, hogy a veled való
találkozás változást hoz életembe, elhagyhatom a bűnös élet útját, s
elindulhatok feléd a kegyelem, a szeretet és a hit útján. Hiszek, Uram,
erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131103.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum