2013. október 27., vasárnap

[Evangelium] 2013-10-27

2013. október 27. – Évközi 30. vasárnap

Abban az időben: Az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották,
másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: Két ember
fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A
farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked,
hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan,
házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet
adok mindenből, amim van.
A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni,
hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek.
Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert
mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát,
azt felmagasztalják.
Lk 18,9-14

Elmélkedés:

Úgy kellett sírnom
Lisieux-i Szent Teréz a következőket mondta azon szentmise után, amelyen
életében utoljára járult szentáldozáshoz: „Abban a pillanatban, amikor a
pap a szentmise elején elkezdte a bűnbánati imát, úgy éreztem magam, mint
a vámos vagy mint a nagy bűnös nő. Úgy éreztem, hogy a jó Isten olyan
irgalmas! Úgy éreztem, arra késztet ez, hogy kérjem Isten bocsánatát. Úgy
kellett sírnom." Mennyi őszinteség, alázat, igazi bűnbánat van a
szavakban! Szent Teréz példája segítsen minket abban, hogy a bűneit
megbánó evangéliumi vámoshoz hasonló lelkülettel álljunk Isten elé!
Jézus példabeszédeinek egyik jellegzetessége, hogy egymással ellentétes
emberi viselkedéseket mutat be. Ezzel a módszerrel állásfoglalásra,
választásra készteti a hallgatót: melyik magatartást akarja követni?
Gondoljunk csak a pásztorra és a béresre. A pásztor megvédi a rábízott
juhokat, a béres viszont nem törődik velük és inkább elmenekül, ha jön a
farkas és nem védi meg a juhokat (vö. Jn 10,11-15). Egy másik példa erre
az okos és balga szüzek hasonlata. Az okosak hoznak magukkal tartalék
olajat lámpásaikhoz és amikor megérkezik a vőlegény bemennek a menyegzőre,
a balgák viszont készületlenségük miatt lemaradnak az ünneplésről (vö. Mt
25,1-13). Idézzünk fel egy harmadik példát is, ahol első pillantásra talán
nem ennyire feltűnő a szembeállítás, pedig itt is erről van szó. A tékozló
fiú megtérése, hazatalálása történetében ott van az ő testvére, az idősebb
fiú, aki rossz szemmel nézi apjuk örömét és irigykedik, hogy testvérének
újra helye van az atyai házban, s emiatt nem is megy be a házba az
ünneplők közé (vö. Lk 15,11-32). Igen, itt is választási helyzetbe kerül a
hallgató, az olvasó.
A mai vasárnap evangéliumában szintén ellentétes emberi magatartásokat
láthatunk. A farizeus önmagát magasztalva és saját vallásosságát dicsérve
imádkozott, ha ezt egyáltalán imának lehet nevezni. A vámos szemlesütve
ismerte be bűnösségét Isten előtt és esedezett bűnei bocsánatáért. E
példabeszéddel Jézus az imádkozás helyes módjáról tanít. Ezek szerint
imádságainkban ne legyünk elbizakodottak, mint a farizeus, hanem alázattal
forduljunk bűneink bocsánatáért Istenhez, miként a vámos is tette. Ez a
gondolat abból fakad, hogy a megelőző részben a kitartó imáról van szó
(vö. Lk 18,1-8), s mintegy ennek folytatása ez a rész. Túlzottan
leegyszerűsítenénk azonban a történet mondanivalóját, ha csupán az
imaéletre vonatkoztatnánk a példázatot, hiszen egész vallási életünkre,
magatartásunkra érvényes mindez.
A történetben nagyon érdekes, hogy a farizeus „magában imádkozik" (vö. Lk
18,11). Ne arra gondoljunk itt, hogy halkan, mások számára nem hallhatóan
végzi imáját vagy esetleg imádságos gondolatai csak a fejében járnak és
nem mondja ki azokat. Talán inkább arra utal e szóhasználat, hogy
imádságát nem Istenhez intézi, hanem tulajdonképpen csak magának beszél.
Ettől a magunkba fordulástól szeretne bennünket megóvni Jézus
imaéletünkben és hitéletünkben egyaránt. A vallásossággal nem magam felé
fordulok és nem bezárkózok a magam kis lelkivilágába, hanem megnyílok
Isten felé. Tévedés, hogy a hit magánügy. A hitnek, a hit gyakorlásának
valóban vannak egyéni, személyes vonatkozásai, de ugyanakkor egy közösség
része vagyok, amelynek tagjait a közös hit kapcsolja össze.
A farizeus lelkületével van egy másik hiba is, tudniillik az, hogy
vallásgyakorlatának eredményeit önmagának tulajdonítja. Talán bennünket is
megkísért időnként az a gondolat, hogy elismerően gondolkodjunk
hitéletünkről. Néha még a gyóntatószékben is azt soroljuk, hogy milyen
gyakran imádkozunk, járunk szentmisére, olvassuk a Szentírást. Igen, ezek
szép eredmények lehetnek, de legyünk alázatosak! Helyesen imádkozni csak
alázattal lehet. Az imádság szavait Istennek köszönhetem, a szavakat ő
adja ajkamra, a gondolatokat ő ébreszti bennem, de még az alázatot is neki
köszönhetem. Ha el tudok menni a szentmisére, ezt csak Istennek
köszönhetem, és neki tartozom hálával azért, hogy a Szentírásban szól
hozzám. Ha pedig a vallásosság egyik legfontosabb eleme, az igaz bűnbánat
érzése ébred szívemben, ezt is Istennek köszönhetem. Isten az alázatos
embert szereti, a kevélyeknek ellenáll.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Istenem! Ha igaznak tartom magam, te nem tudsz semmit sem
ajándékozni nekem. Ha el akarom magammal hitetni, hogy tökéletes vagyok,
elzárom magamat kegyelmi ajándékaidtól. Ha elégedett vagyok önmagammal, te
nem tudsz jobbá tenni. De ha őszinte vagyok magamhoz és beismerem előtted
bűneimet, te megajándékozol engem a bocsánattal és az üdvösséggel. Adj
szívembe mindenkor őszinte bűnbánatot, hogy irgalmad felemeljen. Nevelj
engem arra, hogy sose keressem az emberek tetszését és ne várjak tőlük
elismerést, hanem mindig neked engedelmeskedjek, s ezáltal méltó legyek
arra, hogy gyermeked vagyok. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131027.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum