Abban az időben Jézus így szólt a sokasághoz: Ha látjátok, hogy nyugaton
felhő támad, mindjárt mondjátok: „Eső jön!", és úgy is történik. Ha déli
szél fúj, azt mondjátok: „Hőség lesz!", és megjön az is. Képmutatók! Az ég
és föld jeleiből tudtok következtetni; a mai idők jeleit miért nem
ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság? Amikor
ellenfeleddel a hatóságokhoz mégy, igyekezzél még az úton kibékülni vele,
hogy a bíróhoz ne hurcoljon. Mert ha a bíró elé visz, akkor a bíró átad a
börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vet téged. Mondom neked, ki nem
szabadulsz onnan, amíg tartozásodat az utolsó fillérig le nem fizeted.
Lk 12,54-59
Elmélkedés:
Miután a tegnapi evangéliumban Jézus arról beszélt, hogy személye
békétlenséget kelthet az emberek, akár még a családtagok között is, ma azt
ajánlja, hogy törekedjünk mindig keresni a békés megoldási lehetőségeket.
A béke megtalálásának feltétele az igazság megtalálása. Nem azt mondja
Jézus, hogy mindenki ragaszkodjon a maga igazához vagy amit igaznak
gondol, hanem, hogy közösen kell keresni az igazságot, amelynek gyümölcse
majd a békesség lesz. A békességre törekvőket nem véletlenül nevezi
boldognak Jézus. Ahol sikerül megvalósítani a békét, ott Isten országa
valósul meg.
Minden emberben van valamiféle természetes bölcsesség, ami a kibékülést
ösztönzi. Ott mindig valami hiba van, ha valaki inkább a viszálykodást
keresi és állandóan perlekedik valakivel. Ehhez jön még az évek
tapasztalata, amelynek segítségével az ember sok mindent előre láthat.
Milyen jó volna, ha ez a velünk született bölcsesség és az évek alatt
megszerzett tapasztalat arra is vonatkozna, hogy minden ember felismerje
Krisztus keresztjének jelét és az élet kenyerének, az Oltáriszentségnek
valóságát, amelyek Isten jelenlétéről tanúskodnak. Az értelmes ember
számára, elegendőek ezek a jelek. A mai időkben is ezek a jelek mutatják
számunkra, hogy Isten nem hagyja magára az embert. Nézzünk fel a kereszt
jelére, amely megszerezte nekünk a megváltást, s nézzük, imádjuk az
Eucharisztiát, amely üdvösségünk étele.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Taníts, Uram, elfogadni a békességre vezető út melletti nehézségeket. Úgy
venni ezt a bűnös világot, ahogy Jézus tette, nem ahogy én tenném. Bízni
abban, hogy Ő mindent jóra fordít, ha elfogadom az Ő akaratát és valóban
boldog legyek ebben az életben, főleg pedig boldog lehessek majd Vele az
örök életben.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131025.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése