2013. szeptember 16., hétfő

[Evangelium] 2013-09-16

2013. szeptember 16. – Hétfő

Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott
betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A
szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte
hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a
szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli, hogy
megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette
nekünk."
Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados
eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok
méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak
arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a
szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak
katonák. S ha azt mondom az egyiknek: „Menj!" – akkor elmegy, ha a
másiknak meg azt mondom: „Jöjj ide!" – akkor odajön, vagy ha a szolgámnak
szólok: „Tedd meg ezt!" – akkor megteszi."
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt
követő tömegnek: „Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben."
Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
Lk 7,1-10

Elmélkedés:

Jézus gyógyításai során gyakran találkozunk azzal, hogy egy-egy csoda azt
követően történik, hogy valaki kifejezi hitét Jézusban. Ebben az
értelemben a hit mintegy a csoda előzetes feltételeként értelmezhető, azaz
a hit eredményezi a csodát. Erre példa a kafarnaumi százados esete is,
akiről a mai evangéliumban olvasunk. A katonatiszt hisz abban, hogy Jézus
meg tudja gyógyítani beteg szolgáját. Hitének jutalma az lesz, hogy a
gyógyulás valóban bekövetkezik. A csoda érdekessége az, hogy nem egy Jézus
népéhez tartozó személy kedvéért tesz csodát az Úr, hanem egy pogány ember
kérését teljesíti, s ezzel mintegy azt jelzi, hogy az üdvösség
kiszélesedik minden népre.
A pogány százados szolgájának meggyógyításával Jézus átlépi a határt és
nyilvánvalóvá teszi, hogy a pogányok sincsenek kizárva Isten
jótéteményeiből és az üdvösségből. Ők is megkapják a hit ajándékát. A
százados pogány létére jól ismeri a zsidó szokásokat és törvényeket, s
tudja, hogy Jézusnak nem szabad belépnie az ő házába, nehogy tisztátalanná
váljon. Messzemenőkig tiszteletben tartja ezt a vallási szokást, ezért
megelégedne azzal is, ha Jézus csupán szavával gyógyítaná meg szolgáját.
Ezért mondja: „Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj" (Lk 7,6). Bár mások
méltónak tartják arra, hogy Jézus teljesítse kérését, ő mégis
méltatlanságát fejezi ki. A hit alázatossá tette őt. Vajon engem is
alázatra nevel a hit?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó
és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis,
ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó
gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz
indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk, hogy
gyermekek és felnőttek egyre jobban megértsük: szükségünk van arra, hogy
világos ismereteink legyenek, de csak akkor leszünk igazán emberek, ha
tiszta a szívünk.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130916.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum