Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála
étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első
helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakomára hívnak –
kezdte –, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad
előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és
felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet
kell elfoglalnod.
Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet,
hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb!
Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki
magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt
felmagasztalják."
Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd
meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat,
mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a
szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják
neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod
jutalmadat."
Lk 14,1. 7-14
Elmélkedés:
Isten megmutatja helyünket
Az utóbbi időkben szokássá vált, hogy a lakodalomra érkező vendégek helyét
előre kijelölik. Az ülésrendet a házasulandók határozzák meg, a terítékek
mellé kis kártyát helyeznek el, amelyen a meghívottak nevei szerepelnek.
Természetesen nem azok kerülnek előbbre, akik nagyobb nászajándékot
ígértek, hanem a közelebbi rokonok. A szokás mögötti szándék jó, senki ne
veszekedjen ezen az örömünnepen a másikkal, hogy ki hová üljön. De mégse
gondoljuk, hogy ez a módszer elejét veszi a helyválogatásnak, mert az új
helyzet új megoldást hoz: akadnak ügyeskedő vendégek, akik a kártyák
cserélgetésével juttatják magukat olyan helyre, amit szerintük
megérdemelnek.
Lakodalmak vagy ünnepi étkezések alkalmával Jézus korában is
előfordulhatott, hogy a meghívottak a jobb helyekre törekedtek. Az eset
kapcsán Jézus egy példabeszédet mond, amelyben a példázatok jellegzetes
fordulata akkor következik be, amikor a házigazda megváltoztatja az
ülésrendet. Az utolsó helyet elfoglaló szerények megtiszteltetésben
részesülnek, a legjobb helyeket választók pedig megszégyenülnek. Fontos
kiemelnünk, hogy a házigazdának, a vendéglátónak joga van ehhez.
Tévedés volna azt gondolnunk, hogy a Jézus által javasolt magatartásforma
csupán az étkezésre vonatkozik. A szerénységre valójában életünk minden
területén törekednünk kell. A becsvágy, önmagunk dicsérete vagy másokkal
szemben előtérbe helyezése nem keresztényi lelkület. Isten az
alázatosakat, a szerényeket szereti és nekik mutatja meg magát. A
nagyravágyók megszégyenülésben, az alázatosak felemelésben részesülnek.
A helykereséssel kapcsolatban érdemes egy másik síkra terelni
gondolatainkat. A Biblia a teremtéstörténetet követően beszámol az ember
bűnbeeséséről. Amikor Ádám és Éva elkövetik a bűnt, megpróbálnak
elrejtőzni Isten elől. De Isten keresi őket, így szólítja Ádámot: „Hol
vagy?" (Ter 3,9). A bűn miatt az ember elveszítette helyét, nincs ott,
ahol lennie kellene. Még Istennek is „keresnie" kell őt. Valószínűleg az
ember is keresi a maga helyét, mert rájön, hogy valamit elrontott. A bűn
következménye az lesz, hogy Isten kiűzi az embert az Édenkertből, s ettől
kezdve az ember élete állandó bolyongás a világban, szüntelen keresés.
Az első emberpár esete minden emberre, ránk is vonatkozik. Bűneink miatt
elveszítjük helyünket. Elveszítjük azt a helyet, amit Isten készített
nekünk. Hiába keressük helyünket, a magunk erejéből nem találjuk. Isten
jön segítségünkre, aki elküldi a világba Fiát, Jézus Krisztust. Ő mutatja
meg nekünk igazi helyünket, a mennyországot, és ő mutatja meg nekünk az
oda vezető utat. Lássuk be: a bűn nem méltó hozzánk, a bűn emberhez
méltatlan helyzetbe hoz minket. Tulajdonképpen emberi méltóságunkat,
önbecsülésünket veszi el, amit Isten ad nekünk vissza, amikor a
szentgyónásban megbocsátja bűneinket. Semmi más nem szolgálja lelki
megújulásunkat és belső átalakulásunkat nagyobb erővel, mint a megbocsátás
Isten részéről és a megbocsátás kérése, illetve elfogadása a mi
részünkről.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Napjainkban az életrevalóság, a siker, a jogokért
való küzdelem, a büszkeség, a teljesítményre való törekvés, az
eredményesség sok ember számára vált az élet jelszavává. De el kell
ismernünk, hogy mindezek az alázatosság, a szerénység és a
szolgálatkészség nélkül rossz útra visznek. Te azt kérted egykor
tanítványaidtól és azt kéred követőidtől most is, hogy tőled, a te
példádból tanuljuk meg a szelídséget és az alázatot. Segíts minket, hogy
követni tudjuk példádat! Te meghívsz minket a veled való
szeretetközösségbe, az öröm asztalához. Boldogok vagyunk, hogy vendégeid
lehetünk. Boldogok vagyunk, hogy leülhetünk ünnepi asztalodhoz. Boldogok
vagyunk, hogy hívásodra szeretettel válaszolhatunk. Hiszek, Uram, erősítsd
bennünk a hitet!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130901.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése