2013. július 3., szerda

[Evangelium] 2013-07-03

2013. július 3. – Szerda, Szent Tamás apostol

Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén
Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok
elmondták neki: „Láttuk az Urat." De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén
a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem
tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt
velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd
ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg
oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt" Tamás így válaszolt: „Én Uram,
én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál
engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!"
Jn 20,24-29

Elmélkedés:

Szent Tamás apostolt ünnepeljük a mai napon, aki az evangélium szerint
hitetlenkedve, kételkedve fogadta apostoltársai szavait arról, hogy
távollétében megjelent nekik az Úr. Tamás ezt mondta: „Hacsak nem látom
kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem
tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!" (Jn 20,25). Ha már egyszer
is kételkedtünk valamiben, vagy ha egyszer is megingott bennünk a hit,
akkor megértjük Tamás szavait. Ő bizonyosságot szeretne. Nem csak mások
vallomása alapján szeretne hinni, hanem a személyes találkozásra szeretné
alapozni hitét.
Nyolc nappal később a Feltámadottal való személyes találkozás oszlatja el
kételyeit s jut el a hitre. Mi történt valójában Tamással? Mi eredményezte
benne ezt a gyökeres változást? Mitől lett e hitetlenkedő ember egyszer
csak hívővé? Apostoltársainak tanúságtétele egyáltalán nem volt meggyőző
számára. A nyolc napig tartó gondolkozás, értelmi tűnődés szintén nem
hozott eredményt, hanem talán csak növelte hitetlenkedését. Az esemény
leírásából világosan kitűnik, hogy egyedül a feltámadt Krisztus személyes
jelenléte, a vele való közvetlen találkozás rombolja le Tamásban a
hitetlenséget. A találkozás pillanatában Tamás ezt mondja: „Én Uram, én
Istenem" (Jn 20,28). Ez az ő hitvallása. Egy olyan embernek a hitvallása,
aki korábban kételkedett. Egy olyan ember hitvallása, aki a hitetlenségből
eljutott a hitre.
A hit útján járunk. Néha nekiiramodunk lelkesen, néha csak bukdácsolunk.
Mindennapi imáinkban érdemes Jézushoz fordulnunk: Hiszek, Uram, erősítsd
bennünk a hitet!
Az evangélium végén Jézus szava nem csak Tamásnak, hanem minden kor
kételkedőinek is szól: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!" (Jn
20,29).
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva,
hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva
meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben
a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol
szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár
csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat:
követlek, Uram!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130703.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum