Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek
elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást
készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe
tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram,
akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?" De ő
hozzájuk fordult, és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület
van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa,
hanem hogy megmentse." Ezután másik faluba mentek.
Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová
mégy." Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke,
de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania."
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!" Az így válaszolt: „Uram,
engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." „Hagyd a holtakra,
hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az
Isten országát."
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy
előbb elbúcsúzzam a családomtól." Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke
szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."
Lk 9,51-62
Elmélkedés:
Jézus nyomában
Egy szerzetes a következőket vallja az Isten keresés lehetőségeiről:
Valójában két úton juthatunk el Istenhez, az Istenben való hithez. Az
egyik, hogy észreveszem a létezés csodáját, azt hogy élek, s életemet
Istennek köszönhetem. A másik úton észreveszem a szeretetet, mint Isten
hozzám való viszonyát. E két út eggyé válik, ha Krisztus követésére
vállalkozom. Ő életre és szeretetre hív.
A mai vasárnap evangéliuma azzal kezdődik, hogy Jézus elutasítást
tapasztal a szamaritánusok részéről. A történeti háttér, azaz annak
ismerete, hogy a szamaritánusok évszázadok óta ellenségesek voltak a
zsidókkal szemben, csak részben ad magyarázatot viselkedésükre. Nem csak
arról van itt szó, hogy Jézussal, a Jeruzsálembe tartó zsidó zarándokkal
viselkednek barátságtalanul, hanem arról, hogy Jézust, a Messiást
utasítják el. Ellenséges magatartásuk az apostolok szerint büntetést
érdemelne Isten részéről, de Jézustól távol áll a bosszúálló lelkület, és
emlékezteti őket, hogy a rosszindulat méltatlan az ő tanítványaihoz.
E rövid jelenet után három találkozásról számol be Lukács evangélista. Két
személy önként, saját elhatározásból jelentkezik, hogy Jézus tanítványa
legyen, egyet pedig Jézus hív követésére. A három találkozás más-más
oldalról világít rá a tanítványi lelkületre. Nézzük egyenként e
találkozásokat! Először egy nagyon magabiztosnak tűnő ember lép Jézushoz.
Ezt mondja neki: „Követlek, bárhová mégy" (Lk 9,57). Határozottsága arról
árulkodik, hogy elszánt, s úgy gondolja, hogy tisztában van azzal, mi
mindennel jár a tanítványi élet. Jézus figyelmeztetése csillapítja kezdeti
lelkesedését: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az
Emberfiának nincs hová fejét lehajtania" (Lk 9,58). Azt gondolnánk, hogy
Jézus olyat kér tőle, ami egy embertől nem elvárható, még olyan személytől
sem, akiben a jószándék mellett megvan az elszántság is. Mert Jézus tőle
is csak annyit kér, amit neki is el kell viselnie. A jelentkezőnek csak
annyit ígér, hogy sorsa, élete ugyanolyan lesz, mint az övé. Ha neki, a
Mesternek nélkülözésben lesz része, akkor tanítványainak is ezt kell
elfogadniuk.
A második találkozásnál Jézus szólít meg valakit és arra kéri, hogy legyen
a követője. Egy új életre hívja őt. De mintha ez az ember nem volna
felkészülve a követésre. Váratlanul éri a meghívás, régi életének
feladataira, kötelességeire gondol, amelyek megakadályozhatják őt abban,
hogy elinduljon az új élet útján.
Harmadikként ismét egy önként jelentkező áll Jézus elé, aki ugyan kifejezi
szándékát, hogy Jézus tanítványa szeretne lenni, de késlekedne. Előbb el
szeretne búcsúzni családjától, s csak aztán indulna. Ezt mondja: „Uram,
követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól" (Lk
9,61). Válaszában Jézus figyelmezteti, hogy aki követésére vállalkozik,
annak csak előre, az elérendő cél felé szabad néznie.
Lukács evangélista nem jegyzi le, miként döntöttek. Talán azzal a
szándékkal hagyja nyitva a történetet, hogy az olvasó döntsön. Érdemes a
három személy valamelyikének helyébe képzelni magamat. Kész vagyok-e
határozottan indulni Jézus nyomában? Készen állok-e, hogy azonnal,
késlekedés nélkül kövessem? Kész vagyok-e Jézusnak adni egész életem?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Életem Ura, Jézus Krisztus! Készen állok arra, hogy tétovázás nélkül
induljak és kövesselek téged! Tudom, hogy mennyire nehéz lesz ez út
számomra, de vállalom, mert ez vezet holt múltamból a jövő felé, az élet
felé, az üdvösség felé. Nem tart vissza semmi. Nem hátráltathat semmi. Nem
akadályozhat semmi. Te vagy számomra az út és te vagy a cél! Te légy
vezetőm az örök élet felé! Te vagy az egyetlen, akiben megtalálom
boldogságom és örök életem. Segíts, vezess, élj bennem! Adj erőt, hogy
hűséges tanítványod és követőd legyek! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a
hitet!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130630.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése