Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk:
„Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet,
mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az
Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel
együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket,
hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét;
itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az
ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését,
mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van,
mint Jónás."
Lk 11,29-32
Elmélkedés:
Jézus a hallgatóság számára jól ismert ószövetségi próféta, Jónás alakját
idézi fel, aki azt a küldetést kapta Istentől, hogy Ninive városának
lakóit figyelmeztesse bűnös életmódjukra és megtérésre szólítsa fel őket.
Jónásnak annyira nem tetszett a feladat, húzódozott tőle, de végül
engedelmeskedik. Mert mit is tehetne mást Isten embere, aki küldetést kap?
A niniveiek számára Jónás szava jel volt, amelyben felismerték Isten
figyelmeztetését. Bűnbánatot tartott az egész város, s ezzel megmenekültek
a pusztulástól. A dolognak annyi szépséghibája van csupán, hogy inkább az
őket fenyegető büntetést akarták elkerülni bűnbánatukkal és nem tisztán az
Isten iránti szeretetből fakadt buzgóságuk.
Jónás próféta példáját azért hozza elő Jézus, hogy szembeállítsa az
egykori niniveiek megtérését saját korának nemzedékével, akik számára ő a
jel, de mégsem hajlandók bűnbánatot tartani.
Ki vállalja napjainkban Jónás szerepét? Az igehirdetők számára nem tűnik
hálás feladatnak a megtérésre való felszólítás. Kiállni a nagyvárosokban
és kis falvakban az emberek elé és figyelmeztetni őket bűneikre, nem
tartozik a könnyű feladatok közé. Egy dolog viszont könnyebbséget jelent
számukra: az ószövetségi időkhöz viszonyítva sokat fejlődött az emberek
vallásos gondolkozása és Istenről alkotott képe. A megtérésre hívó szóhoz
nem elsősorban a fenyegető isteni büntetés párosul, hanem az Isten
irgalmáról szóló örömhír. Nincs okunk a félelemre, mert Isten megbocsát.
Ezt mutatja mindennél világosabban Krisztus földi küldetése, aki nem azért
jött, hogy elítélje az embereket, hanem hogy üdvözítsen minket. Őszinte
bűnbánatunk fakadjon abból, hogy szeretjük az irgalommal felénk forduló
Istent!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Istenem, szívből bánom egész életem minden vétkét, mert ezzel
rászolgáltam büntetésedre; mivel hozzád, legnagyobb jótevőmhöz hálátlan
voltam; különösen pedig azért, mert téged, végtelenül jó Istent ezáltal
megbántottalak! Ígérem, hogy életemet megjavítom, és többé nem akarok
vétkezni. Jézusom, add ehhez kegyelmedet!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130220.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése