Abban az időben: Jézus a Szentlélektől eltelve otthagyta a Jordánt, s a
Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a
sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett.
Ekkor megszólította a sátán: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy
váljék kenyérré." De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az
ember." Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás
alatt felvonultatta szeme előtt a földkerekség minden országát. „Minden
hatalmat és dicsőséget neked adok – mondta –, mert hisz én kaptam meg és
annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied
lesz." Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki
szolgálj!" Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára
állította, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét. Hisz
írva van: angyalainak parancsolta, hogy oltalmazzanak, és: kezükön
hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad." De Jézus ezt válaszolta: „Az is
írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!"
Miután a sátán ezekkel a kísértésekkel hiába próbálkozott, egy időre
elhagyta Jézust.
Lk 4,1-13
Elmélkedés:
Istent keressük
Váratlanul ért bennünket a hír, hogy XVI. Benedek lemond pápai
hivataláról, lemond legfőbb pásztori hatalmáról. A tény fényesen
bizonyítja, hogy a Szentatya nem ragaszkodik hatalmához, mert a hatalomhoz
való ragaszkodás kísértés lehet. A gonosz egykor azzal kísértette meg
Jézust, hogy ragadja magához a hatalmat, de ő visszautasította ezt.
Döntésének bejelentésekor a Szentatya hangsúlyozta, hogy teljesen szabadon
hozta meg döntését, tehát semmi okunk nincs ebben kételkedni. Bátor
cselekedetével a Szentatya új utat akar nyitni az Egyház számára. Hogy e
lemondás és annak következtében az új pápa milyen jót hoz az Egyház és a
világ számára, ezt bízzuk a jó Isten gondviselésére!
Nagyböjt 1. vasárnapjának evangéliuma Krisztus megkísértéséről szól. A
gonosz, a sátán, aki arra törekszik, hogy hazugságaival a maga
szolgálatába állítsa, Istennel pedig szembefordítsa az embert, még Jézust
sem kíméli. A kísértés az ő számára is ugyanazt jelenti, mint mindenki más
számára: Az igaz Isten helyett szolgáld a „hazugság atyját!" Isten
szeretete helyett válaszd az önszeretetet! Ne engedd, hogy Isten
uralkodjék fölötted, hanem vedd kezedbe sorsodat! Az a tény, hogy a bűnt
soha el nem követő Krisztust is megkísértette a gonosz, azt jelzi, hogy
nem panaszkodhatunk amiatt, hogy életünkben kikerülhetetlen a rossz elleni
küzdelem. Ez emberi életünk velejárója. Ha nem volna ez a küzdelem, mert
nem volna rossz és mindig csak jót tehetnénk, akkor meg a szabad akaratot
hiányolnánk. Isten megengedi a rosszat, hogy mi szabad akarattal felelős
döntést tudjunk hozni mellette vagy ellene. Jézus megkísértésének
története megerősít minket abban, hogy a rossz mindenféle csábításának
ellent lehet mondani. A kísértések – bár sok esetben valóban nehezen –
felismerhetők, és visszautasíthatók. Jézus is visszautasította a
kísértéseket, nem engedelmeskedett a gonosznak, nem követett el bűnt, mert
a bűn nem összeegyeztethető Isten szentségével. A bűn ugyanakkor nem csak
Isten természetével ellentétes, hanem emberi természetünkkel is. Nincs
helye a bűnnek az életünkben, ha valóban komolyan vesszük az
életszentségre való törekvést, amelyet Isten kér tőlünk.
A gonosz módszere a megtévesztés. Ez megnyilvánul például abban, hogy a jó
látszataként tünteti fel azt, ami valójában rossz. Olyanra ösztönöz, ami
első pillanatban jónak tűnik, s nem is gondolom, hogy a gonosz csapdájába
kerülök. A megtévesztés másik megnyilvánulása, ha valaki túlzottan
magabiztos, és azt képzeli magáról, hogy sebezhetetlen. Jézus
megkísértésének példája figyelmeztet: sebezhető vagyok, megkísérthető
vagyok, könnyen a bűn csapdájába eshetek.
Mi a célja a kísértésnek? Jézus esetében mindhárom kísértés hátterében az
húzódik meg, hogy eltérítse őt küldetésétől. Ebből a szempontból nem
véletlen tehát, hogy közvetlenül az ő nyilvános működése előtt történik ez
az esemény. A gonosz azt akarja, hogy az Úr ne engedelmeskedjen az
Atyának, ne teljesítse küldetését, amit az Atyától kapott. Még az utolsó
pillanatban is erre törekszik a gonosz, közvetlenül szenvedésének kezdete
előtt is el akarja téríteni őt a megváltás végrehajtásától, ahogyan erről
az Olajfák hegyén történt jelenet tanúskodik (vö. Lk 22,39-46).
Mi a célja a kísértésnek az emberek esetében? Hasonló, mint Jézusnál.
Eltéríteni minket emberi hivatásunktól. Eltéríteni attól a feladattól,
küldetéstől, amit Isten bíz ránk. Eltéríteni minket attól a szívünk mélyén
élő vágytól, hogy Istent keressük és megtaláljuk. Eltéríteni minket a
szeretet útjától.
Uram, Jézus Krisztus! A gonosz azt akarja elhitetni velem, hogy magamra
hagytál, egyedül vagyok, nem törődsz velem. A gonosz azt sugallja nekem,
hogy nincs kiút, felemelkedés bűneimből. Hiszem, hogy te mindig velem
vagy. Hiszem, hogy irgalmas vagy és megbocsátasz nekem. Emelj fel engem
irgalmaddal és szereteteddel!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Hiszem, hogy velem vagy mindig, velem vagy életem
nehéz helyzeteiben, velem vagy még a kísértések idején is. A gonosz az
ellenkezőjét akarja elhitetni velem, s azt a gondolatot ébreszti bennem,
hogy magamra hagytál, nem törődsz velem. Bukásaim és eleséseim
figyelmeztetnek, hogy újra és újra bizalommal forduljak hozzád és
segítségedet kérjem. Segíts, hogy a legnehezebb kísértések idején is a te
arcodra tekintsek, a te tekinteted keressem, a te kezed után nyúljak, s a
te szívedre hajoljak. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130217.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése