Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így
szólt a tanítványokhoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a
főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad."
Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát,
vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg
akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam,
megmenti azt. Mit használ az embernek, ha a egész világot megnyeri is,
önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?"
Lk 9,22-25
Elmélkedés:
Már most, a nagyböjt kezdetén világosan jelzi számunkra az evangélium,
hogy ez az időszak a szenvedő Krisztussal való találkozás ideje. A szakasz
első részében Jézus megjövendöli szenvedését, halálát és feltámadását,
majd pedig a következő rész szerint arról beszél, hogy tanítványaira is
ugyanez a sors vár, nekik is fel kell vállalniuk a kereszthordozást.
Jézus három alkalommal beszél előzetesen apostolainak és tanítványainak a
rá váró szenvedésekről, amely azt jelzi, hogy felkészül minderre. A
szenvedéseket nem utasítja majd el, hanem engedelmesen elfogadja azokat,
de nem azért mert nem képes ellenállni az emberi gonoszságból fakadó
erőszaknak, hanem mert ez az Atya akarata. Ennek az engedelmességnek lesz
a viszonzása az Atya részéről az, hogy elfogadja a Fiú áldozatát az
emberek megváltásáért. Jézus tehát készül a szenvedésekre, beszél erről
tanítványainak, ők azonban aligha értik szavait, főként a feltámadás marad
homályos számukra. Hiába igyekszik Jézus övéit is felkészíteni sorsára, az
apostolokat oly váratlanul éri Jézus elfogása és keresztre feszítése,
mintha sosem hallottak volna erről. Valójában csak Jézus feltámadását
követően érthették meg, hogy miről is beszélt nekik korábban Mesterük.
A jövendölések után arra bíztatja Jézus követőit, hogy vegyék fel és
hordozzák életük keresztjeit. Ezek a szavak éppen úgy vonatkoznak ránk is,
mint az egykori tanítványokra. Mit jelent a kereszthordozás? Mindennapi
életünk gondjait, valamint a betegségeket és szenvedéseket viseljük
türelemmel, és fogadjuk el azt, mint a mennyei Atya akaratát. Nem
beletörődés ez, hanem Isten akaratának elfogadása még akkor is, ha nem
látom pillanatnyilag azok értelmét.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, látva önnön nyomorúságunkat, és remélve a gyógyulás ígéretében,
azonnal válaszolunk: Itt vagyunk, mert Te vagy a mi Urunk, Istenünk!
Hívtál, s mi válaszoltunk: itt vagyunk! Tettekkel fogjuk bizonyítani, hogy
a tieid vagyunk, és senki másnak nem vetjük alá magunkat, csak neked, és
ezt mondjuk: te vagy, Uram, a mi Istenünk!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130214.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése