Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett
köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két
bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát
az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé
beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.
Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és
vessétek ki a hálótokat halfogásra." „Mester – válaszolta Simon – egész
éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a
hálót." Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a
háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és
segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy
majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt:
„Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok." A szerencsés halfogás
láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot
és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött
Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." Erre partra vonták
hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11
Elmélkedés:
Jó volna váltani
Idős beteghez hívtak gyóntatni, siettem is, amennyire lehetett. A házhoz
érkezve egy szemmel láthatóan valóban rossz egészségi állapotban lévő
férfi nyit ajtót. Köszönés után mondom is neki, hogy tényleg rosszul néz
ki, jó, hogy időben hívott. Erre mentegetőzni kezd, hogy nem ő a beteg,
hanem a mama, akihez sietve be is vezet egy szobába. A mama viszont
jelentősen jobb állapotban volt, igaz, ágyban feküdt szinte mindig.
Derűsen, mosolyogva köszöntött, és ugyanilyen hangnembe beszélgettünk még
jó ideig a szentgyónása után. Elmondta, hogy egész nap csak imádkozik,
televíziót nem néz, mert csak fárasztaná, s ebből megértettem, hogy miért
ennyire jó kedélyű. Látogatásom után a már korábban említett férfi kísért
ki, s mesélni kezdi, hogy milyen szörnyűségeket látott az imént a
híradóban, mennyi katasztrófa, baleset történt megint. Így fejezi be
mondandóját: „Szinte belebetegszem a sok rossz látványába." Mondom neki:
„Nem szinte, hanem biztosan. Jó volna csatornát váltani." Íme, egy példa
arra, amit a szakemberek oly régóta hangoztatnak, hogy a negatív hírek
mennyire rossz hatással vannak az emberre, főként arra, aki nem veszi
észre önmagán ezek káros hatásait és nem változtat időben.
Az elmúlt két vasárnapon Jézus sikertelen, eredménytelen názáreti
fellépéséről olvastunk. Ezt a kudarcot követően küldte el tanítványait
missziós útra, hogy tanítsanak. Mintha csak azt akarta volna nekik
sugallni, hogy valójában nincs kudarc, nincs veszett helyzet. Bármilyen
negatív élmény után el lehet indulni egy egészen új úton, ami aztán
eredményt hozhat. Hányszor hallok papokat így panaszkodni: Belefáradtam a
munkába. Évek óta küszködöm és alig van eredménye a szolgálatomnak. Vagy
hányszor hallok hasonló negatív tapasztalatokat tanároktól: Minden
jószándék ellenére semmi eredménye sincs a munkámnak. A tanulókat nem
érdekli semmi. A szülők sem maradnak ki a hasonló csalódásokból: Mennyit
kínlódom a gyerekek nevelésével, de nem hallgatnak rám.
De feladhatja-e egy pap, tanár vagy szülő a hivatását? Abbahagyhatja-e
fáradozását csak azért, mert időnként kudarcok érik? Feladhatja-e
hivatását, amire életét szentelte? A válasz egyszerű: semmiféle kudarc
vagy sikertelenség nem adhat okot erre. A rossz tapasztalatok inkább
ösztönözzenek arra, hogy új utat, új lehetőséget keressen az illető a
hívek, a tanítványok, a gyerekek szívéhez! Ha valami eredménytelen volt,
azt nem érdemes folytatni, de lehet helyette újat kitalálni.
Nem csak a názáreti kudarc utáni misszióba küldés hordozza ezt az
üzenetet, hanem a mai evangélium is ezt a tanulságot közvetíti számunkra.
Tanítását követően Jézus arra szólítja fel Pétert és halásztársait, hogy
evezzenek ki és vessék ki a hálót halfogásra. Ők éppen arról beszélgettek
egymással, hogy haszontalan erőfeszítés volt egész éjszakai munkájuk, mert
semmit sem fogtak. Figyeljünk oda erre a „semmire!" Nem arról van szó,
hogy kevés halat fogtak, többre számítottak és emiatt csalódottak voltak,
hanem nem fogtak semmit. Egyetlen halat sem. Van-e ennél nagyobb kudarc
egy halász számára? Okozhat-e bármi is ennél nagyobb csalódást? Ebben a
helyzetben hangzik el Jézus részéről a kérés, hogy induljanak halászni.
Amikor megtapasztalják emberi kicsinységüket és tehetetlenségüket, akkor
szólítja meg őket Jézus. Milyen csodálatos Péter bizalma Jézus iránt! Így
szól: „A te szavadra kivetem a hálót!" (Lk 5,5). Igaz, hogy fáradtak
vagyunk és nem sok értelmét látom a további halászatnak a friss kudarc
után, de engedelmeskedem, kivetem a hálót. Ez az engedelmesség, ez a
bizalom, ez a hit meghozza a bőséges eredményt, s annyi halat fognak, hogy
a háló már nem bírja a nagy súlyt és szakadozni kezd. Ez a bőség éppen az
ellenkezője annak a „semminek," amiről Péter az imént beszélt. Jézus
szavát, kérését teljesítve a reménytelen helyzet ellenére is van eredménye
a munkának, mégpedig olyan bőséges eredménye, amire senki sem számított.
A csodálatos halfogás történetét olvasva érdemes elgondolkoznom: Valóban
van reményvesztett helyzet? Véglegesnek szabad-e tekintenem az időleges
kudarcot? Tudok-e bízni Jézus szavában a kilátástalannak tűnő
helyzetekben? Van-e bátorságom ahhoz, hogy a sikertelenségek után új
erővel, lendülettel keressek más lehetőségeket? Miként egykor beszállt
Péter hajójába, ugyanúgy Jézus ma beszáll életem csónakjába. És én még
mindig félek elindulni? Milyen kudarcot ne tudnék túlélni, ha ő velem van?
Milyen kudarc után ne tudnék bármit újrakezdeni, ha ő velem van? Egy
kudarc nem veheti el kedvemet, legfeljebb figyelmeztet, hogy ideje
váltani.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus! Nagy öröm él szívemben, mert emberré lettél, beszálltál
életem hajójába és ezzel részt vállaltál életemből. Azért teszed ezt, hogy
velem együtt indulj a világ nagy tengere felé. Emberi erőm sokszor
kevésnek bizonyul. Kudarc és sikertelenség ér nap mint nap, de a veled
való találkozás óta újra erőt érzek magamban, és lelkesedést, hogy ismét
érted fáradozzak. Taníts engem, hogy mindig engedelmeskedjek szavadnak és
emberhalász legyek, aki bátran indulok az emberekhez, hogy hirdessem a te
evangéliumodat. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130210.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése