Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az
aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket,
mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se
tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy
házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!" Ha békesség fia
lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok
ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a
munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek,
és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg
ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!"
Lk 10,1-9
Elmélkedés:
Szent Pál apostol megtérésének napját követően az ő két munkatársára Szent
Timóteusra, Efezus városának első püspökére, valamint Szent Titusz krétai
püspökre emlékezünk a mai napon, akik az evangéliumhirdetés szolgálatában
voltak a népek apostolának segítségére.
Pál az igehirdetés gyümölcseit mindig Istennek tulajdonította és nem saját
érdemének. Ennek oka világos: küldetésének teljesítése során Isten
kegyelme adta neki az erőt. Enélkül munkája eredménytelen lett volna.
Isten segítő kegyelme abban is megmutatkozott, hogy Pál mellé hűséges
személyeket rendelt, akikre bátran számíthatott és önálló feladatokkal
bízhatta meg őket. Ezek közé tartozik Timóteus és Titusz, akik Pál
buzgóságát látva társai lettek az igehirdetésben, és a pogányok
apostolához hasonlóan egész életüket az evangélium hirdetésére szentelték.
Mitől válik valaki az evangélium hirdetőjévé? Mi ösztönzi az igehirdetőt
szolgálatában? Minden Krisztus személyes meghívásával kezdődik, s azzal,
hogy ő küld valakit erre a munkára. Egyik levelében Pál így bíztatja
Timóteust: „Éleszd fel magadban az Isten kegyelmét" (2Tim 1,6), amely az
evangélium hirdetésére és misszióra indította. Mindegy, hogy
figyelmeztetésnek vagy felszólításnak vesszük ezt a kijelentést, de az
biztos, hogy nekünk is szól. Isten kegyelme nélkül a hit terjesztése
haszontalan erőfecsérlés, felesleges erőlködés.
Pálnak másik munkatársához, Tituszhoz írt levele szerint az apostoli
szolgálat célja az, hogy Isten választottait a hitre és az igazság
megismerésére vezessük (vö. Tit 1,1). Él-e bennem ez a lelkület?
Törekszem-e arra, hogy hitre vezessek másokat?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Égi édesanyánk, vezesd gyermekeidet, hogy minden ember felismerje
Krisztust, a világ Világosságát. Mutatkozzon meg még egyszer az emberiség
történelmében Fiadnak, Jézus Krisztusnak végtelen megváltó hatalma, az
Atya Irgalmas Szeretetének hatalma! A Szentlélek alakítsa át a lelkeket!
Gyógyítsa meg emlékezetünket, és tisztítsa meg szívünket. Isten uralkodjon
mindörökké közöttünk, Ő, Aki Atya, Fiú és Szentlélek.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130126.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése